/ /

Kritika

Joan Chen: Autumn in New York / Ősz New Yorkban

2000. december 15. · írta

Nem láthattam még kérdéses mozidarabunk buszmegállókat beborító és sötét éjszakákat bevilágító plakátját, de már elképzeltem, hogyan is festene. A háttérben kötelező New York-montázs: sűrű, őszi ködbe vesző felhőkarcoló-csúcsok, s fázósan összebújó párok a Central Park levelüket hullajtó fái között. A képzelt kép előterét két emberalak uralja: atlétatermetű, idősebb férfihez törékeny fiatal nő bújik. A férfin feltűrt gallérú, elegáns télikabát, partnerén bohém, bölcsész-kosztüm. Egymásra szegeződő tekintetük szinte összetapasztja őket. Alattuk finoman cizellált betűkkel kiírva a cím: Ősz New Yorkban - Joan Chen filmje.

// kritika  // romantikus

Jim Jarmusch: Ghost Dog - The Way of the Samurai / Szellemkutya

2000. december 15. · írta

“A szamurájhoz méltó élet kulcsa a halál, a szamuráj élete minden napján halottnak tekinti magát” – szabja meg élettörvényként a Hagakure, a teljes elvonultságban élő főhős bibliája. A jarmuschi film kulcsa az általános vallási etika szerinti elfogadó viszonyulás a halálhoz: az élet teljességében való megélhetőségének egyetlen szamuráji lehetősége halálként értékelni az életet s eljövendő életként a halált.

// kritika  // amerikai, függetlenfilm

Andrzej Bartkowiak: Romeo Must Die / Öld meg Rómeót!

2000. december 15. · írta

Bevallom, azt tartom az akciófilmekről, hogy elegendő, ha az ember megnézi az előzetest: abban úgyis megtekinthető minden látványosság, a többi csak kiegészítő töltelék, mely olykor mégis ropoghat a fogunk alatt.  Az Öld meg Rómeót semmivel sem tér el a megszokott akciós mozitól: látványos (ilyenkor érezni, hogy mit is jelent az óriási vetítővászon és a dolby surround hangzás, amit az erdélyi nézők nagy része nélkülözni kénytelen), végig magas fordulatszámon pörög, és a felfokozott ritmust időnként lírai betétek törik meg (pl. a főhős gyerekkori visszaemlékezései), ahogy azt a hollywoodi stílus megkívánja.

// kritika  // akciófilm

Takeshi Kitano: Hana-bi / Tűzvirágok

2000. december 15. · írta

Jelzés- és tünetértékű, hogy – talán a kezdeteket leszámítva – alig akad még egy olyan időszak a filmtörténetben, mely annyi kívülről érkezett, a szakmát nem az iskolapadban kitanuló rendezőegyéniséget termett, mint a mögöttünk lévő egy-másfél évtized. Az Egyesült Államokban és a Nyugat jó néhány más országában például a filmes ismeretszerzésnek és a filmkészítésnek a videó megjelenésével a 80-as évek második felétől meginduló demokratizálódása nyomán a 90-es évek egyértelműen a videobolti szerzőké, a magukat mindenféle intézményesített formát kerülve, önerőből két lábon járó élő filmlexikonokká képző, sokszor önjelölt zseniké lett.

// kritika  // ázsiai, bűnügyi film

Robert Zemeckis: What Lies Beneath / Temetetlen múlt

2000. november 15. · írta

Ma mindenki (értsd filmrendezők, forgatókönyvírók) valami mást akar, többet, jobbat, mint a megszokott, a jól bevált séma. Kitágítani a műfaji kereteket, átfesteni a képi világot, szétszabdalni a ritmust, új látószögeket kijelölni a néző számára – a próbálkozás díjazandó, a nagy mű azonban nemhogy nem akaródzik megszületni, legtöbbször annyi sem telik tőle, hogy akármilyen rövid időre, de legalább elhitesse a nézővel, hogy az amit lát, kivételes kreáció.

// kritika  // thriller

Jon Turteltaub: The Kid / A kölyök

2000. november 15. · írta

Miért narancssárga a Hold telehold idején? Nos, aki erre az egyéb kontextusban talán izgalmas kérdésre szeretne választ kapni, a legjóindulatúbb jelzővel is csak gyermetegnek titulálható „alkotás" végigunatkozása helyett lapozzon fel inkább egy asztrológiai lexikont.

// kritika  // vígjáték

David McNally: Coyote Ugly / Sakáltanya

2000. november 15. · írta

A Sakáltanya (film)történeti előzményeit igazán nem nehéz tetten érni – különösen, ha végigtekintünk a stáblistán. Jerry Bruckheimer producer és az írónő Gina Wendkos 80-as évekbeli Flashdance című filmje látszik újraéledni a vásznon; a változatosság kedvéért most nem egy hegesztőlány akar táncosnő lenni, hanem egy bártündér vágyik dalszerzői babérokra.

// kritika  // zene

Todd Phillips: Road Trip / Cool túra

2000. október 15. · írta

Minek ez az egész?! – szegezem magamnak a költői kérdést. Persze pontosan tudom az okát. Kell, mert a Road Trip és a hozzá hasonló darabok borzalmasan olcsón legyárthatók, s a marketingköltségeket hozzászámolva sem terhelik meg jobban gyártójuk költségvetését, mint teszem azt, egyetlen jónevű színész szerződtetése. (A Road Trip, mint befektetés a maga 65 millió dolláros bevételével már Amerikában sokszorosan megtérült, újabb dicsőséget szerezve a Gladiátorral, a Csibefutammal és az új Woody Allen-filmmel busásan jövedelmező nyarat záró Dreamworks-nek).

// kritika  // vígjáték, romantikus