/ /

Kritika

Darren Aronofsky: mother! / anyám!

2017. szeptember 13. · írta

Az anyám! újabb bizonyíték arra, hogy Aronofskynak nem kellene erőltetnie az önálló forgatókönyvírást, mert bár rendezőnek kiváló, minél nagyobb alkotói szabadságot élvez (legyen szó pénzügyi vagy kreatív szabadságról), annál hajlamosabb felperzselődni saját ambícióiban. 

// kritika  // thriller, amerikai

Anyám ennél könnyebb álmot ígért – David Lynch: Twin Peaks (2017)

2017. szeptember 11. · írta

Titkon arra vágytunk, hogy Lynch visszahipnotizál minket az 1991-ben elkaszált sorozat világába, ahol a kedvesen megidősödött szereplőket nézve nosztalgiázhatunk, s élvezhetjük valahol az ezoterikus sci-fi, a krimi és a szappanopera Bermuda-háromszögében létrejött Twin Peaks-feelinget. Reménykedtünk benne, de nem gondolhattuk komolyan azt, hogy ez így is lesz.

// kritika  // tévé, thriller

Taylor Sheridan: Wind River - Gyilkos nyomon

2017. szeptember 6. · írta

Mi történik, ha egy forgatókönyvíró a kezdeti sikerek után egyből rendező is akar lenni? A „sokat markol, keveset fog” fantázianevű gyakorlatot ezúttal bemutatja: az Oscar-jelölt Taylor Sheridan, asszisztál hozzá: Jeremy Renner, mint hó-cowboy, Elisabeth Olsen, mint zöldfülű FBI-ügynök, a wyomingi fagyos puszta és egy nagy-nagy adag jeges szívfájdalom.

// kritika  // thriller, bűnügyi film

András Ferenc: Dögkeselyű, 1982

2017. szeptember 2. · írta

Az írott és mozgóképes populáris műfajok közül leginkább a krimi alkalmas arra, hogy a bűn felderítésével egyidőben a társadalom züllöttségének mértékére is fény derülhessen, így a kriminek sosincs hatalmi támogatottsága az önkényuralmi rendszerekben. Egy olyan uralkodó ideológiai szituációban, mint ami a 80-as évek keleti blokkját jellemezte, a bűn kortárs képviseletében kötelezően szabotőrök vagy a nyugati dekadenciából érkezettek kellett szemben álljanak a pártállam kifinomult szaglású nyomozóival ahhoz, hogy a cenzúra ne köhögjön. A Dögkeselyű máig tisztázatlan körülmények között majdhogynem csonkítatlanul kijátszotta az áthallásokra szakosodott kultúrkopók éberségét.

// kritika  // magyar 120-ak, bűnügyi film

Pablo Larraín: Neruda

2017. augusztus 30. · írta

Történelmi szereplőkről életrajzi filmet készíteni rizikós dolog, az ilyesfajta filmek sokszor abba a hibába esnek, hogy túlságosan ragaszkodnak a saját maguk által gondolt mondanivalójukhoz, és teszik mindezt adott történelmi személy valós életrajzának a kárára (pl. Oliver Stone szinte bármelyik biopicje, de leginkább a Nixon), és legtöbbször ömlengős, saját fontosságában arrogánsan magabiztos, háromórás eposzok születnek belőlük.

// kritika  // életrajzi, filmdráma

Doug Liman: American Made / Barry Seal: A beszállító

2017. augusztus 29. · írta

Akik spórolni szeretnének a mozijegyen (és a hollywoodi kasszákat elnézve egyre többen vannak), azok igazán kezet csókolhatnának az amerikai filmek előzeteseit készítő vágóknak. Ezek a trailerhuszárok hodorozás nélkül spoilerezik le a filmeket, úgy, hogy még felháborodni sincs időnk. Ilyen „elspoilerezett” film a Barry Seal is.

// kritika  // vígjáték, akciófilm