/ /

Lucian pintilie cikkek

You can run, but you cannot hide

2005. február 15. · írta

A tölgy (Balanţa) vége felé a Maia Morgenstern alakította szereplő voodoo-szerű szertartást végez, amikor egy tölgyfa alá temeti szekuritátés apja hamvait. „Tată bun, tată tiran, dragă, dragă tată…” („Jó apa, zsarnok apa, drága, drága apa...”) – ilyenformán hangzik a ráolvasás, ami által tanúi leszünk egy amúgy őrült és bosszúálló film egyik legnyugodtabb jelenetének. A hősnő derűsen búcsúzik egy borzalmas és bűzlő múlttól, ellenben a film Lucian Pintilie által rendezett rövidebb változatában ez a törés illuzórikusnak tűnik. A nővére átvette a szekuritátés stafétát az apjától, és a következő jelenetben ártatlan autóbuszutasok lemészárlását rendelte el.

// tanulmány  // román

A román történelmi filmek

2002. október 15. · írta

A román, történelemről szóló filmeket szemrevételezve Călin Căliman arra a következtetésre jut, hogy szinte minden jelentős román filmrendező ellátogat film és történelem határvidékére. A sor 1912-ben kezdődik, amikor a bukaresti Boulevard Palace moziban bemutatják a Románia függetlenségét. A Betyárok (Haiducii) és a Z nap (Ziua Z) későbbi állomások, az Én vagyok Ádámmal (Eu sunt Adam) pedig megérkezünk a kilencvenes évekbe.

// tanulmány  // román, történelmi film

Beszélgetés Cristi Puiu filmrendezővel

2001. május 15. · írta

„Nyers, durva képet akarok, hamisítások, speciális effektusok és szép tájak nélkül. És ebből nem engedek. Néha azt kértem, hogy még rondább legyen a kép, még kegyetlenebb. (...) Ezek a bukaresti operatőrök olyan képi beállításokra törekszenek, amelyek egyéni művészi stílusra utalnak, hogy a közönség azt mondja: istenem milyen szép kép! Mások is mondták, hogy vegyek be legalább néhány külső képet is az autóról, és végül be is vágtam néhányat, de most már tudom, hogy nem kellett volna. Ott kell maradni az autóban az egész út alatt, hogy «megfulladj»!"

// interjú  // román

Beszélgetés Maia Morgenstern színésznővel

2000. november 15. · írta

Nela, a kávésdobozzal, amint lábát az asztalra feszíti; Lola, aki ijedten utazik bőröndjén, majd fergeteges kupléba kezd; az egyetem belső udvarán elbukó, sziluettként kirajzolódó filozófusasszony: emlékek ezek, a memória is létmódja a színészetnek. És mi minden egyéb? – Maia Morgensternnel Kolozsváron beszélgettünk.

// interjú  // román, színészet