/ /

Magyar műfaji film cikkek

András Ferenc: Dögkeselyű, 1982

2017. szeptember 2. · írta

Az írott és mozgóképes populáris műfajok közül leginkább a krimi alkalmas arra, hogy a bűn felderítésével egyidőben a társadalom züllöttségének mértékére is fény derülhessen, így a kriminek sosincs hatalmi támogatottsága az önkényuralmi rendszerekben. Egy olyan uralkodó ideológiai szituációban, mint ami a 80-as évek keleti blokkját jellemezte, a bűn kortárs képviseletében kötelezően szabotőrök vagy a nyugati dekadenciából érkezettek kellett szemben álljanak a pártállam kifinomult szaglású nyomozóival ahhoz, hogy a cenzúra ne köhögjön. A Dögkeselyű máig tisztázatlan körülmények között majdhogynem csonkítatlanul kijátszotta az áthallásokra szakosodott kultúrkopók éberségét.

// kritika  // magyar 120-ak, bűnügyi film

Csupó Gábor: Pappa pia

2017. augusztus 16. · írta

Andy Vajna nem titkoltan az amerikai filmkészítés meghonosításán dolgozik, így a hollywoodi magyarok importálása logikus döntés – persze a tapasztalat nem mindig jár együtt a jóízléssel; és azért mert valaki tíz éve rendezett egy jó filmet szigorú stúdiókontroll alatt, még nem feltétlenül érdemes kitömni a zsebét, hogy vászonra vigyen egy már papíron is rosszul hangzó forgatókönyvet.

// kritika  // musical, vígjáték

Slemmer Ádám: Vakfolt

2017. január 30. · írta

Nehéz feladat elsőfilmes fiatalok minimális költségvetésből készült filmjét értékelni. Köztudomású, hogy egy ilyen projektben mennyi kreativitás, akaraterő, ingyenmunka és baráti szívesség van, és az eredményt is ennek függvényében kell értékelni. Azonban a Vakfolt nem egy kisebb fesztiválon, vagy egy egyetemi vetítésen bemutatott alkotás, hanem egy multiplexekben országosan vetített film, így szigorúbb követelményeknek kell megfelelnie. Sajnos hiába minden jóindulat, a Vakfolt nem nevezhető jó filmnek.

// kritika  // magyar, akciófilm

Till Attila: Tiszta szívvel

2016. április 28. · írta

A premisszája alapján a Tiszta szívvel lehetne otromba viccelődés is vagy  társadalmi célú hirdetés némi lövöldözéssel. Esetleg azokhoz hasonló nyomorpornó, amik elkergették az embereket a magyar filmek környékéről. Ehelyett végtelenül szórakoztató emberi történet, ami közben úgy vicces, hogy nem kell nevetés közben rosszul éreznünk magunkat, és aminek ha a magyar közönség esélyt szavaz, kedvet kaphat hogy még több magyar filmre adjon ki pénzt a jövőben.

// kritika  // magyar, bűnügyi film