/ /

Mgm cikkek

Rózsa Miklós-portré 2.

2011. április 8. · írta

Rózsa Miklós 1946-tól már – a thrillerek mellett – a noirok keresett zeneszerzőjévé vált, Mark Hellinger producer kezdeti biztatása után egészen 1950-ig ebben a műfajban dolgozott a legtöbbet. 1948-ban a Paramount-ügy veszélybe sodorta a szabadúszó komponista karrierjét, úgyhogy Rózsa ugyanebben az évben leszerződött az MGM-hez…

// tanulmány  // portré, film és zene

Edmund Goulding: Grand Hotel, 1932

2011. március 4. · írta

A régi Hollywood színe-javát felvonultató MGM-sikerfilm a legenda maga, az is ismeri, aki sose látta: gazdagnak látszó szegények és szegénynek látszó gazdagok egy békebeli berlini hotelben, élükön a melankolikus, akcentusos balerina-Garbóval. A Grand Hotel egyúttal maga a sokszor újrapróbált legendarecept: sok szereplő (all star movie), egyetlen nyüzsgő helyszín (Grand Hotel-téma) és az ebből adódó, több szálon futó történet.

// kritika  // oscar-maraton, musical

Az MGM stúdió története 1.

2011. január 26. · írta

A nagy stúdiók Tiffanyjának kikiáltott MGM története, berendezkedése, újításai és profilja Hollywood aranykorának sorsfordulóit és „művészetfilozófiáját” tükrözi. Az eszképista szórakoztatással és a sztárok hadával egyenértékű MGM neve egyet jelentett ezzel a korszakkal, azonban sajátos önmitológiája és nosztalgikus-konzervatív értékrendszere mégis összetettebb képet és sajátos pozíciót biztosít a stúdiónak, mintsem hogy pusztán kor felnagyított szimptómája legyen.

// tanulmány  // stúdiótörténet

Az 1958-as hollywoodi zenészsztrájk története

2010. november 5. · írta

1958. február 20-án az Amerikai Zenészek Szakszervezetének tagjai nem vették fel a munkát, és közel fél éven át, egészen július 12-ig nem nyúltak hangszereikhez. A féléves munkabeszüntetés belső játszmákkal, trükközésekkel és árulásokkal tarkított története jelentősen befolyásolta Hollywood történetét, a filmek hangzásvilágát, és lehetővé tette egyre modernebb zenei kísérletek beindítását is.

// tanulmány  // film és zene

Harry Beaumont: The Broadway Melody, 1929

2010. szeptember 17. · írta

Technikai szempontból hiperújdonság, drámai szempontból viszont nevetséges színjáték. Valahogy úgy hathatott megjelenésekor, mint most az Avatar – híg sztori, szépen csomagolt 3D-s kiszerelésben. Annyi különbséggel, hogy ez a „másik” dimenziót nem láttatta, hanem végre megszólaltatta. Hölgyeim és uraim: következzen a The Broadway Melody.

// kritika  // oscar-maraton, musical