/ /

Nuri bilge ceylan cikkek

Nuri Bilge Ceylan: Kis Uykusu / Winter Sleep / Téli álom

2015. január 22. · írta

Hemingway úgy gondolta, hogy „senki sem különálló sziget”, azonban Nuri Bilge Ceylan cannes-i nagydíjas Téli álom című filmjének emberi kapcsolatai láttán ennek ellenkezőjéről győződünk meg. Minden ember egy sziget tehát, gondolhatjuk a 196 perces játékidőnek közel a végén, ráadásul egy olyan sziget, ahol barlanglakásba tuszkoljuk a szeretteink iránti empátiát, a megértést és a feltétel nélküli elfogadást, majd hagyjuk, hogy ráhavazzon.

// kritika  // filmdráma

Nuri Bilge Ceylan: Bir zamanlar Anadolu'da / Volt egyszer egy Anatólia

2012. április 16. · írta

Nuri Bilge Ceylan gyönyörű filmjeiben (Uzak / Messze, Ikimler / Éghajlatok) emberi állapotokat fotografált. A három majomban (Üç maymun, 2008) azonban váltott és a bűn ontológiája felé fordult. Legújabb cannes-i (megosztott) nagydíjas mozijában továbbszövi új témájának metafizikáját, bizonyítva, hogy az előbbi mozi egy új alkotói ciklus kezdete volt.

// kritika  // filmdráma, bűnügyi film

8. Anonimul Nemzetközi Függetlenfilm-fesztivál, 2011. augusztus 8–14., Sfântu Gheorghe (Duna-delta)

2011. augusztus 16. · írta

Ha valaki fanatikus filmrajongónak tartja magát, akkor mindenképp részt kell vennie az Anonimul Nemzetközi Függetlenfilm-fesztiválon. Hogy miért? Csakis azért, hogy rájöjjön, milyen nehéz fanatikusnak lenni egy olyan fesztiválon, amelyet a Duna-delta és a Fekete-tenger találkozásánál szerveznek, egy olyan helyen, ami még 2011-ben is nyugodtnak mondható.

// beszámoló  // fesztivál

Nuri Bilge Ceylan-portré 2.

2010. október 22. · írta

Miután elkészítette gyermekkori emlékeiről szóló kis vidéki trilógiáját, Ceylan másik otthonába, Isztambulba helyezte át filmjeinek színhelyét. A nagyvárosi és a falusi környezet közötti szakadék „leírását” azonban fokozatosan járta körül. Az átmenetben fontos szerep jut az iróniának és az erkölcsi példázatoknak, majd a kegyelem hiányának is.

// tanulmány  // portré

Nuri Bilge Ceylan-portré 1.

2010. október 20. · írta

A kortárs török filmet leginkább Ferzan Özpetekkel és Fatih Akinnal szokás azonosítani, pedig ők hazájuktól távol (Olaszország, Németország) alkotnak, a nemzeti török filmről azonban alig-alig hallani. A kétezres évek elején ez megváltozott, a „kivándorolt” mozisok mellett egy új generáció lépett színre. Ennek a nemzedéknek egyik legkiemelkedőbb török alkotója Nuri Bilge Ceylan.

// tanulmány  // portré

Cannes-napló I.

2008. május 17. · írta

Már most tudom, hogy hiányozni fog a fotósok kiabálása, meg a sajtóiroda nyüzsgése, ahol mindig akad partner arra, hogy együtt szidjuk az örökké akadozó és meg-meg szakadó internetkapcsolatot, vagy hogy egy emberként pattanjuk fel az ablakhoz bámészkodni, amikor egy-egy híresség éppen bemegy vagy távozik a sajtókonferenciáról.

// beszámoló  // fesztivál

A feltörekvő török mozi

2004. június 15. · írta

Az utóbbi öt évben gyakorta hallhattuk a török mozit emlegetni. A nemzetközi filmporondon mára jól ismert az olyan rendezők neve, mint Nuri Bilge Ceylan, Zeki Demirkubuz vagy Yeşim Ustaoğlu. Ceylan 2002-es Cannes-i Fesztiválsikerének köszönhetően (a Zsűri Nagydíja és a Legjobb színésznek járó díj az Uzak / Messze filmért) talán nem túlzás a török filmművészet nemzetközi hírnevéről beszélni.

// tanulmány  // nemzeti plán

XI. Titanic Filmfesztivál, Budapest, 2003. október 9–19. A félhold-tenger – Muszlim hétköznapok  szekció

2003. november 15. · írta

A tadzsik, palesztin, török és libanoni „filmdrámák” mindegyikében vágyott utazások, illetve utazások és vágyak mozgatják az eseményeket, csakúgy, mint az idei Titanic Grúziában (Julie Bertuccelli: Mióta Otar elment) és Algériában (Yamina Bachir-Chouikh: Rachida) játszódó történeteiben.

// beszámoló  // fesztivál