/ /

Olaszország cikkek

Luca Guadagnino: A Bigger Splash / Vakító napfényben

2016. július 1. · írta

Ahogy filmje hősnőjét, Luca Guadagnino író-rendezőt is elfogta a nosztalgia: megpróbált retró, Fellinit idéző olasz művészmozit készíteni, megszerezte hozzá Ralph Fiennest, Tilda Swintont, Matthias Schoenaertsot és Dakota Johnsont, de csak majdnem jött neki össze az, amivel Paolo Sorrentino nagy sikereket arat.

// kritika  // európai, bűnügyi film

Alice Rohrwacher: Le meraviglie / Csodák

2015. február 12. · írta

Egy fiú filmen látható fejlődésregénye általában nem nyújt iszonyat nagy élményt számomra, hiszen a körülményeket leszámítva eléggé hasonlít az enyémhez. Érteni vélem a csíziót, hiszen a dolog nyomokban engem is tartalmaz. Amikor azonban egy kamaszlányt látok belenyílni a világba, és nő viszi filmre, az borzasztó egzotikus élmény, egy ünnep szinte. Különösen díszesnek és megfejthetőnek, de még cselekményesítettnek sem kell feltétlenül lennie, önmagában költészet. És nyilván hazaviszi Cannes-ból a nagydíjat.

// kritika  // filmdráma, európai

Ferzan Özpetek: Mine vaganti / Szerelem, pasta, tenger

2011. február 2. · írta

A klasszikus dramaturgia értelmében a főhős – és ezáltal a történet – valahonnan valahová kell jusson. Özpetek új filmjében fel-felvillannak emberek és emberi életek, de hiányzik a mindent átfogó összetevő, amely szilárddá kötné a laza cselekményszálakat. Eddigi munkásságának tükrében önutánzásként hat a produkció: dráma és komédia között ingadozik, és megcáfolja mindazt, amit eddig elvként és értékként mutatott fel a rendező repertoárja.

// kritika  // romantikus

51. Festival dei Popoli Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál – 2010. november 13–20.

2010. november 24. · írta

Az olasz irodalmi nyelv bölcsője, Firenze Olaszország egyik legcsodálatosabb városa. A Medici családnak annyi szobrot és műalkotást sikerült felhalmoznia három évszázad alatt, hogy közönséges halandó számára lehetetlen négy nap alatt bejárni az ezeket bemutató galériák, múzemok, szobrok, műemlékek és egyéb helyszínek akár felét is.

// beszámoló  // fesztivál

Luca Guadagnino: Io sono l'amore / I Am Love / Szerelmes lettem

2010. november 24. · írta

Luca Guadagnino és Tilda Swinton 11 évig érlelt munkájának eredményét nézni olyan, mintha egy akadémikus festményekkel megpakolt kiállítótér után az impresszionista szekcióba kapnánk meghívást. Az olasz rendező ugyanis oly könnyedén emeli ki a (már-már pejoratív jelzőként) kanonizálódó melodráma alműfaját a süllyesztőből, hogy annak oktalanul hosszúra nyújtott száműzetése csupán rövid tévútnak tetszik.

// kritika  // romantikus

Giuseppe Tornatore: Baarìa

2010. szeptember 8. · írta

Közel három órás játékidő, napsütötte dél-olasz városka és egy fél évszázadot átölelő édes-bús anekdotafüzér… Látszólag minden adott egy szívmelengető Tornatore-mozihoz, a várt hatás azonban ezúttal elmarad. Az olasz mester ugyanis láthatóan megfeledkezett a következetes cselekménybonyolítás szabályairól a nagy nosztalgiázás közepette.

// kritika  // történelmi film

Vittorio De Sica: Il giardino dei Finzi Contini / Finzi-Continiék kertje, 1970

2009. november 13. · írta

Bár alig telt el néhány év, a Házasság olasz módra (1964) után a kritikusok és az esztéták szinte végképp leírták a nagynevű olasz mestert, Vittorio De Sicát. A kiábrándulás nem alaptalan, hiszen Sophia Loren és Marcello Mastroianni fent említett szerelmi párharca után De Sica legfeljebb közepes minőségűnek mondható filmeket adott ki a kezei közül (A boszorkányok), de előfordult, hogy még annál is egy fokkal mélyebbre süllyedt (Szeretők).

// kritika  // oscar-maraton, történelmi film

Bobby Păunescu: Francesca

2009. október 9. · írta

A Francescának nem is kellett volna jobb PR: az, hogy az olasz politika a velencei vetítések után habzó szájjal kitagadta, elátkozta és agyonszidalmazta a filmet, felér egy jól pozicionált reklámkampánnyal. Persze, ahogy Romániában semmi sem működik, úgy a reklámkampány sem: az egyik plázás vetítésen a két Filmtett-kritikuson kívül összesen egy darab néző volt. Egy. Unu. Uno.

// kritika  // román, filmdráma

Danielle Luchetti: Mio fratello e figlio unico / A testvérem egyedüli gyerek

2008. szeptember 22. · írta

A személyes választások, testvéri szeretet, rivalitás, szerelem, ideológiai összeférhetetlenség, politikai elkötelezettség és családi kapcsolatok bonyolult és zavaros hálóján keresztül bontakozik ki a történet a 60–70-es évek Olaszországában. Egy fiú, aki saját útját keresi, először idősebb barátok eszméivel azonosulva, majd a pártrendszerbe beépülve.

// kritika  // filmdráma, történelmi film