/ /

Oscar-maraton cikkek

Teinoszuke Kinugasza: Jigokumon / Gate of Hell / A pokol kapuja, 1954

2017. július 15. · írta

A háború utáni japán filmnek szüksége volt a kiugrásokra. Nemcsak művészi értéket, hanem szakmai tudást és tisztelettel vegyes alázatot kellett sugároznia, főleg a „győzedelmes” amerikaiak felé. Ebben az Európára és Közel-Keletre koncentráló eisenhoweri éra (1953-1961) inkább lehetőséget jelentett Japánnak. Nem véletlen, hogy az 1955. március 30-i Oscar-díjkiosztón a legjobb idegen nyelvű film kategóriáját az alázat női tragikumát bemutató jidai-geki (kosztümös film) zsebelhette be.

// kritika  // oscar-maraton, filmdráma

Ingmar Bergman: Fanny és Alexander, 1982

2017. június 17. · írta

Ingmar Bergmanra igazán nem lehet azt mondani, hogy nem volt elkényeztetve Oscar-szobrokkal. Háromszor hozta el Svédországnak az akadémiai díjat, először a Szűzforrásért (Jungfrukällan, 1960), másodszor a Tükör által homályosanért (Såsom i en spegel, 1961), harmadszor pedig a Fanny és Alexanderért. Emellett kilenc jelölést is begyűjtött és bár utolsónak kikiáltott mozifilmjéért a legjobb rendezői díjra is nominálták, „csak” a szokásos idegennyelvű honort zsebelhette be.

// kritika  // oscar-maraton, filmdráma, film és színház

Danis Tanović: Ničija zemlja / No Man's Land / Senkiföldje, 2001

2017. április 29. · írta

Ki kezdte a háborút? Ez a kérdés többször is elhangzik a Senkiföldjében, amely – a valamirevaló háborús filmek zöméhez hasonlóan – épp ennek a kérdésnek az értelmetlenségére világít rá. A boszniai rendező finoman adagolja az iróniát és a helyzetkomikumot, a végére azonban az arcunkra fagy a mosoly.

// kritika  // oscar-maraton, háborús

Franklin J. Schaffner: Patton / A tábornok, 1970

2017. február 4. · írta

Szinte minden nemzet történelmében van legalább egy olyan kiemelkedő és megkerülhetetlen alak, akiről nem lehet tét nélkül beszélni. Az Amerikai Egyesült Államok esetében az egyik ilyen személy George S. Patton tábornok, akinél hírhedtebb és ellentmondásosabb alak talán soha nem volt az USA hadtörténetében. Patton a mai napig legenda a tengerentúlon, elsősorban a hadseregben, A tábornok elkészülte és sikere ezért nem pusztán egy nagyszabású produkció, hanem lelkiismereti kérdés is volt.

// kritika  // oscar-maraton, életrajzi

Fred Zinnemann: A Man For All Seasons / Egy ember az örökkévalóságnak, 1966

2016. július 28. · írta

1967-ben a legtöbb, egész pontosan hat Oscar-szobrot Fred Zinnemann Egy ember az örökkévalóságnak című filmje kapta. Mórusz Tamás fővesztésének fondorlatokban gazdag históriáját a rendező a Délidő / High Noon reneszánsz párdarabjának szánta. S valóban, Kane és VIII. Henrik kancellárja számára a legnagyobb veszélyt mindkét filmben saját környezete jelenti. Pontosabban az a meggyőződés, amely szerint a civilizáció vívmányai fogják össze a közösségeket. Ám ez hit, amikor delet üt az óra, s a nap vakítóan ragyog, a bakó suhintása közben ellenük fordul, s vészjósló disztópiává válik.

// kritika  // oscar-maraton, történelmi film

Volker Schlöndorff: Die Blechtrommel / A bádogdob

2016. április 19. · írta

Amikor lázadunk, nyilván dacolunk. Kicsikét toporzékolunk. Nem nyúlunk a spenóthoz. Fordítva vesszük fel az inget. Festünk valami bődületest a falra. Lesátrazunk a téren, esetleg éhségsztrájkba kezdünk. Berúgjuk az ablakot. Szétverünk egy pipacsot a rohamrendőr sisakján. Lebontunk egy falat. Haránt fekszünk az aszfalton, a tank elé. De ezek mi vagyunk, a kevésbé regényhősök. Hozzánk képest a három éves Oskar Matzerath egész egyszerűen lestoppolta a növését. Dacból. Fizikailag egy ujjnyit sem fejlődött tovább, körülbelül 90 centi magasan megállt. És csak ütötte, verte a dobot, néha sikoltott, miközben a nemzetiszocializmus elsöpört országot, népet, emberséget.

// kritika  // oscar-maraton