Dátum szerint Népszerűség szerint

Filmek – némaság és ideológia között – II. Nemzetközi Ökumenikus Filmszemle, Budapest

Elénk tudja-e tárni a „vallásos film" az emberi sors törékeny egyediségét, a mozgóképes narráció sajátos eszközeivel a befogadó számára cselekménnyé, történéssé, megvalósulássá tudja-e tenni a szentségélményt? Miféle poétika az, ami a vászonra hozza a láthatatlant? A Fórum Film szervezésében Budapesten zajló Nemzetközi Ökumenikus Filmszemle egy olyan művészi terület szemlézését vállalja fel, mely nyitott a nem-látható és nem-hallható felé.

Szenzorióda – A hely locsogó szelleme – Szenzor magyar-román Filmszemle, Sepsiszentgyörgy

Most, ahogy kitettem az orrom elé a Szenzor sepsiszentgyörgyi magyar-román filmszemle katalógusát, hogy írjak neked pár sort, látom, mennyire jó ötlet volt ez a név. És mennyire ötletes volt Damokos Csaba fotómontázsa (a szemle jelvénye), és mennyire elmaszatolták különféle extra számítógépes trükkökkel a rendezvény katalógusának borítóján. Satöbbi. De hát te úgyis a filmekre volnál kíváncsi.

Keményítőlakk nélkül – Beszélgetés Schneider Tiborral

Schneider Tibor szuper8-assal kezdte még az őskorban, amikor a videó létezéséről csak meg nem erősített pletykák keringtek. Utána jött a bukaresti televízió magyar adása, az Ébresztő, majd a filmművészeti főiskola Budapesten. Filmek, díjak, „transzilván" csalódások és sikerek után, most az ajtón kopogtat az első nagyjátékfilm.

A tenyéren természetesen tollászkodó madár – Műfaji problémák a 90-es évek néhány Erdélyben játszódó dokumentumfilmje kapcsán

Ne szépítsük: az Erdély-tematikájú sablonos riportfilmeknek szezonjuk van. Ha azonban bátran eloszlatjuk az „Édes Erdély" közhelyes bús ködét, nyereségünk egy termékeny paradoxon: azok a filmek az igazán izgalmasak, ahol csak mintegy háttérként van jelen a táj, az ország. A lényeg a történetben keresendő, a hősökben. A személyiségtől törvényszerűen fordulunk vissza a tájhoz: attól válik fontossá a környezet, hogy azok a bizonyos emberek éppen ott és csakis ott lettek azzá, akikként érdekesek.

A régi, jó zsáner – Robert Zemeckis: What Lies Beneath / Temetetlen múlt

Ma mindenki (értsd filmrendezők, forgatókönyvírók) valami mást akar, többet, jobbat, mint a megszokott, a jól bevált séma. Kitágítani a műfaji kereteket, átfesteni a képi világot, szétszabdalni a ritmust, új látószögeket kijelölni a néző számára – a próbálkozás díjazandó, a nagy mű azonban nemhogy nem akaródzik megszületni, legtöbbször annyi sem telik tőle, hogy akármilyen rövid időre, de legalább elhitesse a nézővel, hogy az amit lát, kivételes kreáció.

Gyerekcipő – Jon Turteltaub: The Kid / A kölyök

Miért narancssárga a Hold telehold idején? Nos, aki erre az egyéb kontextusban talán izgalmas kérdésre szeretne választ kapni, a legjóindulatúbb jelzővel is csak gyermetegnek titulálható „alkotás" végigunatkozása helyett lapozzon fel inkább egy asztrológiai lexikont.