Hol volt, hol nem volt. A legkisebb királyfi elbúcsúzott az anyukájától, mamma mia, csaó, elindult ámerikába, dolcse vita, ámerika közel volt. No, cuccoljunk már. Papa Milánó, aki majdnem az égig ért, nem ülhetett csak a leghátsó sorban. Hiába kuporodott a földre, kopasz feje ragyogva vakított. Pokrócot rá.
A lányok térdére is pokrócot kellett teríteni, mert hideg volt a nyári éjszaka. Este tízkor kezdődött a film, előtte még megvacsoráztunk Májer Zsigmond kocsmájában. Milánóék sört is ittak. A pokróc alatt kis apró mozdulatokkal el lehetett jutni a térdig. A térdkalács, nincs annál tapinthatóbb test. Nincs testesebb tapintás. Érints meg egy meztelen térdkalácsot, tudni fogod, mire gondolok. Erre volt nagy esély a nyár, a nyári film, és a nyúlszőr pokróc. A vászon előtt lepkék kavarogtak. Ó, a legnagyobb, az óriási, kéklő mintázató szuperflamingó. Hirtelen mind egy szálig eltűntek, csak a szuperflamingó maradt. Felénk vette az irányt, mert a pokrócok bolyhai között párálló illatokban rálelt a mézédesen is keserű kármelit szagra, a lepkék csalhatatlan barométerére. A nagy és kielégíthetetlen vágyakozás homoksivatagának forró légfelhői, ki érti ezt a beszédet?! Orrvércsepp. Te Zsozsó, te nekem nem kellesz. Tisztellek, de nem szeretlek. Jó veled, de testileg nem adom alább. Csumicsumi csomókám, csajozol? Ne csajozz. Csupa város ez a város, szeretlek. Micsoda lerobbant szöveg. Pistu Nonprofit, dagadt volt, és szakállas, te jó ég, a bozontos lepkeszakáll. Ő a rendező, de soha egy szót nem szól, viszont a mozdulatlansága, na és pláne a nézése olyan, hogy. Az első sorban Origámi nyuszi ül, mellette egy politikuspalánta, aki mindig nyalogatta az orrcimpáját, és folyton azt mondta, baszdmeg. Ne, kérlek apafej, hagyd a bokromat, ez az én bokrom, ez az én csajom, ez az én pinám. Semmi közöd hozzá. Pirkó, én belédhalok. Menj már, büdös vagy, bagószagú, vagy tán hánytál is? Na, sipirc! Szaladni, mint Dzsanni Morandi, szaladni, a sarkadat jó magasra emelve, végig a könnyáztatta utcán. Csak két óra? Közben mindig történik valami nagyszabású. Sötét lett. Kitört a béke. Bementek az oroszok. Esett az eső. Lehullott a hó. Angyalok lepték el Budapestet. Kétmillió angyal. Szart, nem angyalok. Jaj, de vaksi vagy, hát hogy érthettél ennyire félre!? Ha van a fiúnak szemüvege, jobban elrejtheti a könnyeit. Ha melle volna, most azt tapogatná. Hol van a lány? Piroska a nagymama hasában, a nagymama a farkas hasában, a farkas a vadász hasában, a vadász a rendező hasában, a rendező pacallevest vacsorál. Amikor kiléptek, vége a mesének. De máris itt van az új bájvarázs. Piroskát a rendező autóba ülteti. Kicsi szobában, kicsike monitoron stuccolja a filmjét. Micsoda szennyes film. Piroska ájultan pislog, mint egy színésznő. A rendező közben szakállában babrál, a baljával, a jobbjával Piroskát simogatja. De nem a meztelen térdkalácsát. Illessétek egymást a szeretet jelével. Pistu, te métely. A fehér vászon valójában lemeszelt tűzfal. Piroska hasában az élet kármelit illatú méze. Oda érkezik épp a rendező is, míg te a szétkenődött utcákon tartasz valahová, elnyűtten, mint egy kidobott lódenkabát. Piroska felfűtve, remegve várja már, hogy magábafogadja a lepke hatalmas tojócsövét, és saját testével hízlalja föl a pondrót, aki majd lefejti magáról, mint egy celluloidkockát a forró, égető, vakító, szédítő fehér gépfény.
