/ /

Portré cikkek

Szálkamentes karrier – Harrison Ford portréja

2017. szeptember 27. · írta

Harrison Ford munkássága ékes példája annak, hogy néha fontos lehet megkülönböztetnünk a színész és a filmsztár fogalmát. Szerencsés esetben ez a két fogalomkör persze mutat némi metszetet. De le kell szögeznünk, hogy ha végignézünk az idén hetvenötödik életévét ünneplő Harrison Ford pályafutásán, ez a metszet elég szűkre sikeredett.

// tanulmány  // portré

Lencse a periférián  – Szomjas György-portré

2017. augusztus 28. · írta

Ha Szomjas György neve kerül említésre a magyar film iránt kicsit is elkötelezett fórumokon, két dolog azon nyomban felidéződik a beszélgetőkben. Az egyik: a műfajteremtő erővel bíró eastern kategória vászonra hívása; a másik: a szociografikus árnyaltságú, ámbátor humorral bíró témák egyéni képi szűrőn átszitázott ábrázolásai.

// tanulmány  // portré, magyar

Akit Bud Spencernek hívtak

2017. július 19. · írta

Alig több, mint egy éve, hogy Carlo Pedersoli, ismertebb nevén Bud Spencer távozott az élők sorából. Érdekes módon egy év elteltével hiánya szinte egyáltalán nem érezhető, hiszen alig van nap, hogy a televíziós csatornák valamelyikén ne cammogna szembe velünk unottságában ismerős alakja. Nem beszélvén arról, hogy különféle internetes gift-shopok, graffitisek, zenével, főző- és hasonmásversenyekkel felturbózott emlékfesztiválok igyekeznek jelentőségét életben tartani.

// tanulmány  // portré

A sötét utcák angyala – Alain Delon-portré

2017. június 8. · írta

Nem hiszem, hogy letagadhatnánk: Alain Delon a filmtörténet egyik leghíresebb és legszebb arca. A 20. század második felét átfogó, 60 évnyi karrierje során – ami azt jelenti, hogy Delon állandó jelenlét volt a hetedik művészet történetének mintegy felében – egy újfajta férfiideált testesített meg, hatott a színművészetre, a divatra és a youth culture-re is.

// tanulmány  // portré

Az utolsó angol gentleman  – Roger Moore portréja

2017. május 31. · írta

Senki nem tett annyit annak érdekében, hogy legyen valami elképzelésünk arról, milyen is egy igazi angol gentleman, mint a nemrég elhalálozott Sir Roger Moore. Nem csak  Magyarország, illetve az anno kerítéssel elzárt szocialista tömb lakóit világosította fel erről, hanem megjelenésével, viselkedésével és az ehhez szorosan tartozó angolos humorával még honfitársainak is például szolgált. 89 éves volt, és vele együtt a brit birodalom utolsó szimbolikus letéteményesét kísérhetjük utolsó útjára. (A Moore-t példaképének tekintő Michael Caine ugyanis eredetileg egy cockney – az Alfie-ban pont ezzel futott be 1966-ban.)

// tanulmány  // portré, filmtörténet

Az önazonosság fiktív voltáról – Portré David Lynchről

2017. május 23. · írta

A kortárs amerikai film egyik olyan alkotójáról lesz szó a továbbiakban, aki elegánsan beleőszült látomásaiba, amelyek viszont mit sem veszítettek intenzitásukból és erejükből az alkotói pálya bő ötven éve alatt. A látomás szó, minden ezoterikus és anyagfeletti asszociációjával egyetemben, akárhányadik racionális újranézés kapcsán felmerül David Lynch alkotásai esetén: sem a történetek, sem a karakterek, sőt a használt művészi konvenciórendszerek sem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy megkössék és keretbe kényszerítsék a látottakat.

// tanulmány  // portré

A magyar film erdélyi dívája – Bara Margit pályaképe

2016. december 22. · írta

A magyar nyelvű sajtóorgánumok szinte mindenütt címoldalon közölték a meglepő hírt, hogy 2016. október 25-én elhunyt Bara Margit. A hír valóban megdöbbenést keltett, hiszen a színésznő már évtizedek óta megszűnt létezni a magyar közvélemény számára. Mondhatni, magunkban már eltemettük. A múltidéző bulvárműsorok persze néha még elővették, dicsérték korabeli szépségét és tehetségét, felidézték főbb szerepeit, pályáját úgy emlegették, mint a korai kádárizmus egyedi karriertörténetét, hogy aztán botrányos bukásán csámcsogva sajnálkozzanak.

// tanulmány  // portré, magyar

A lyukas állú első száz éve – Kirk Douglas-portré

2016. december 9. · írta

Beleborzong az ember, hogy a több amerikai idolt is megtestesítő filmsztár, Kirk Douglas száz éves lett. A borzongás érzése abból a gondolatból fakadhat, hogy Douglas akkor született, amikor a mozi éppen még a vásári mutatványok szerepét töltötte be. Majd rácsodálkozhatott arra, ahogy a vásznat az ezüstcsillogás, a pazar kiállítás, s rajongás vette körül. Aztán tanúja volt annak is (főleg manapság), ahogy a másik, egykor lenézett szórakozási forma, a tévé átveszi ezt a szerepet, mind művészi, mind pedig látvány szempontjából. Douglas munkájának foglalata annak az érának a története, amelyben a mozi isteneket adott a nézőknek. Ő volt az egyik...

// tanulmány  // portré

Hitchcock zeneszerzője voltam – Bernard Herrmann-portré

2016. november 15. · írta

A 105 éve született Bernard Herrmann első filmje az Aranypolgár, az utolsó a Taxisofőr volt – ez a két határkő talán mindennél jobban jellemzi a közel 35 éven át ívelő karrier sokszínűségét. Ha bármelyik amerikai filmzeneszerzőről filmet lehetne készíteni, Herrmann lenne a legideálisabb jelölt – a művészi vízióit senki kedvéért sem kompromittálta, nekiment a stúdiórendszernek és még legfontosabb munkatársával, Alfred Hitchcockkal is szembement egy alkalommal. Habár magánélete a karrierjéhez képest színes volt (három felesége volt, az első kettőt ugyanúgy hívták, ráadásul unokatestvérek voltak), terjedelmi okokból inkább a szakmai tevékenységére összpontosítunk.

// tanulmány  // portré, film és zene