/ /

Portré cikkek

A magyar film erdélyi dívája – Bara Margit pályaképe

2016. december 22. · írta

A magyar nyelvű sajtóorgánumok szinte mindenütt címoldalon közölték a meglepő hírt, hogy 2016. október 25-én elhunyt Bara Margit. A hír valóban megdöbbenést keltett, hiszen a színésznő már évtizedek óta megszűnt létezni a magyar közvélemény számára. Mondhatni, magunkban már eltemettük. A múltidéző bulvárműsorok persze néha még elővették, dicsérték korabeli szépségét és tehetségét, felidézték főbb szerepeit, pályáját úgy emlegették, mint a korai kádárizmus egyedi karriertörténetét, hogy aztán botrányos bukásán csámcsogva sajnálkozzanak.

// tanulmány  // portré, magyar

A lyukas állú első száz éve – Kirk Douglas-portré

2016. december 9. · írta

Beleborzong az ember, hogy a több amerikai idolt is megtestesítő filmsztár, Kirk Douglas száz éves lett. A borzongás érzése abból a gondolatból fakadhat, hogy Douglas akkor született, amikor a mozi éppen még a vásári mutatványok szerepét töltötte be. Majd rácsodálkozhatott arra, ahogy a vásznat az ezüstcsillogás, a pazar kiállítás, s rajongás vette körül. Aztán tanúja volt annak is (főleg manapság), ahogy a másik, egykor lenézett szórakozási forma, a tévé átveszi ezt a szerepet, mind művészi, mind pedig látvány szempontjából. Douglas munkájának foglalata annak az érának a története, amelyben a mozi isteneket adott a nézőknek. Ő volt az egyik...

// tanulmány  // portré

Hitchcock zeneszerzője voltam – Bernard Herrmann-portré

2016. november 15. · írta

A 105 éve született Bernard Herrmann első filmje az Aranypolgár, az utolsó a Taxisofőr volt – ez a két határkő talán mindennél jobban jellemzi a közel 35 éven át ívelő karrier sokszínűségét. Ha bármelyik amerikai filmzeneszerzőről filmet lehetne készíteni, Herrmann lenne a legideálisabb jelölt – a művészi vízióit senki kedvéért sem kompromittálta, nekiment a stúdiórendszernek és még legfontosabb munkatársával, Alfred Hitchcockkal is szembement egy alkalommal. Habár magánélete a karrierjéhez képest színes volt (három felesége volt, az első kettőt ugyanúgy hívták, ráadásul unokatestvérek voltak), terjedelmi okokból inkább a szakmai tevékenységére összpontosítunk.

// tanulmány  // portré, film és zene

Beszélgetés Váta Lóránd színművésszel

2016. november 11. · írta

Sepsiszentgyörgyön született, Marosvásárhelyen lett színész, a kolozsvári színházban vetette meg a lábát, és Budapestre jár filmet forgatni. Akár paptanár, akár szekus, akár egy szanatóriumban bukkan fel, sallangmentes alakítása erős jelenlét a vásznon. Váta Lóránd színművésszel beszélgettünk.

// interjú  // film és színház, portré

Az „igazság” hitelesítője – Abbas Kiarostami-portré

2016. október 12. · írta

Sok közhelyet leírtak a július 4-én elhunyt iráni rendezőzseniről, Abbas Kiarostamiról. A régóta terjedő Godard-, Kuroszava-idézettől a ’90-es évek iráni újhullámában betöltött szerepén és a dokumentum, fikció, líra mezsgyéjén egyensúlyozó érzékiségén át az európai korszakának esztétizálásáig. Az élete utolsó részében Franciaországban, de valójában a tágas nagyvilágot körbeutazva alkotó művész keleti világlátást hozott Európába, még akkor is, ha az oeuvre-je sok szempontból hasonlít a nyugati filmalkotók pályájának ívére.

// tanulmány  // portré, filmtörténet

Egy játékos naplója – Michael Cimino-portré

2016. augusztus 31. · írta

Az idén 120. évét taposó filmtörténet számos kiváló alkotója között kevés olyan megosztó művész és személyiség volt, mint Michael Cimino. A párhuzamosan zseninek és pancsernek is tartott rendező életművét a folyamatos kockáztatás és a rendezői hatalommal való visszaélés jellemzi, nevével pedig örökre összeforrt a tiszavirág életű hollywoodi auteur-korszak és egy komplett stúdió bukása.

// tanulmány  // portré, filmtörténet

A legbetiltottabb lengyel. Andrzej Żuławski-portré

2016. augusztus 11. · írta

Az idén februárban 75 évesen, rákban elhunyt Żuławski a valaha élt egyik legtehetségesebb lengyel rendező volt, olyannyira, hogy nem is sokáig tűrték meg odahaza a kommunista érában. A hazájában máig alulértékelt direktor Polanskihoz hasonlóan emigrációban alkotott, bár ő javarészt Franciaországban, mivel keményvonalas szerzői filmesként Hollywoodtól is idegenkedett.

// tanulmány  // portré, európai

Chantal Akerman: Sajátos hang a női/feminista moziban

2016. május 27. · írta

A 15. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál 3×3-as szekciója többek közt Chantal Akerman művészete előtt tiszteleg. Ki volt ez a rendkívül sajátos hangú és erős stílusú, belga rendezőnő, aki filmjeivel képes volt darabokra törni és szétszórni a hollywoodi nőábrázolás korlátait?

// tanulmány  // portré

Az alkimista „halálai” – Kamondi Zoltán-(de)mitológia

2016. május 10. · írta

A rendszerváltás körül színre lépő, mostoha sorsú rendezőgeneráció (Rózsa János, Szabó Ildikó, Szederkényi Júlia, Salamon András) az útkeresés nemzedéke volt. Többek, merítve a kelet-európai filmek meditatív-elvont világából (Andrej Tarkovszkij, Juraj Jakubisko) és a ’80-as évek „új érzékenységéből” (Bódy Gábor, Jeles András), egyfajta profán mitológia felé nyúltak (Enyedi Ildikó, Monory-Mész András, Tóth Tamás). E csapás egyik legjelentősebb képviselője a hirtelen elhunyt Kamondi Zoltán, aki Halj már meg! című mozijának végső munkálatai közben távozott. E film ismerete nélkül is érdemes a velős repertoár vizsgálata.

// tanulmány  // portré