/ /

Portré cikkek

A magyar Pathé – Janovics Jenő-portrémontázs

2002. szeptember 15. · írta

Színész, színházi rendező, színházigazgató, mozialapító, mozitulajdonos, producer, filmgyáras. Janovics Jenő, a századelő kolozsvári színházművésze és szervezőzsenije igen hamar felismerte a mozgóképben rejlő művészi, szórakoztatási és anyagi lehetőségeket. Az általa felépített, Kolozsvár központú mozibirodalmat részben a világháborús helyzet alapozza meg, majd aknázza alá. Tervei, teljesítményei azóta is példátlanok és folytatás nélküliek Erdély-szerte.

// tanulmány  // portré, filmtörténet

Kedves Tamás!

2002. május 15. · írta

Tavaszodik, a levegő virágillatot áraszt, kicsit hamiskásak ugyan a napsugarak, mert többet ígérnek, mint amennyi meleget valóban adnak, de sebaj, a fő, hogy mögöttünk a tél, előttünk az ígéretes újjászületés1.

// publicisztika  // portré

Nehéz írni róla – inkább nézni meg – Müllner András mozija

2002. február 15. · írta

Gary Oldman, ahogy mondják, ügyeletes filmsztár lett Hollywoodban a Luc Besson-féle Leon, a profi degenerált rendőrfelügyelőjének és az Ötödik elem főgonoszának megformálása után. Mivel ezekben nagyon jól teljesített mint velejéig gonosz, továbbra is a rossz jellemű emberek alakítására hívták, és ő vállalta is a feladatokat, bár a hírek szerint csak a pénz miatt: hogy tudjon forgatni saját, önálló filmeket. Ezt akkor mondta, amikor a Lost in Space című szörnyűség kapcsán interjút készítettek vele.

// publicisztika  // portré

Michael Haneke filmjei

2002. február 15. · írta

A szerzői film rajongóinak listáin néhány éve talán már helyet kapott az osztrák rendező, de valószínűleg ritkán került a kedvencek közé. Kényelmetlen, nézőit meghasonult, bizonytalan helyzetbe hozó, nehezen értelmezhető munkáival azonban beírta magát a jelentős fesztiválok állandó résztvevői közé.

// tanulmány  // portré, európai

A Simó-óra – Simó Sándor (1934–2001)

2001. október 15. · írta

Már régóta készültem bemenni az órájára, de nem mertem, mindig halogattam, nem akartam pofátlan lenni, tolakodni, féltem a visszautasítástól. Aztán egyszer csak úgy éreztem hogy idő van, és mentem, rohantam, és ...elkéstem. Ott álltam lihegve a nyitott ajtóban, bent már folyt az óra, jónapot, sziasztok, beülhetnék-e esetleg, elnézést, ha nem zavarok?

// publicisztika  // portré

A visszatérő hollywoodi „mesterember”: Ridley Scott

2001. augusztus 15. · írta

Megsaccolni sem lehet, hányan töprengtek (filmkészítők, producerek, stúdióvezetők, kritikusok, laikusok) már azon, hogy mi a titka az amerikai filmek sikereinek. Mi vonz több millió embert a világ minden táján a mozikba, ha meglátják a plakátokon az unalomig ismert tengerentúli filmesek neveit, Mel Gibsontól Julia Robertsen át Steven Spielbergig. A recept összetevőit persze nem nehéz beazonosítani, mint ahogy az egyik kötőanyagot sem, jelesül minden jó alkotás alapját: a pénzt. Az e mögött álló félelmetes rutinériáról, a kikísérletezett és többnyire magas hatásfokkal működő klisékről, szabályszerűségekről illetve az ezeket működtető „mesteremberekről” már kevesebb szó esik. Most épp egy ilyen ízig-vérig mesterembert kívánunk bemutatni, aki alig két éve tért vissza az „élvonalba”.

// tanulmány  // portré, amerikai

Beszélgetés Könczei Csillával

2000. szeptember 15. · írta

Könczei Csilla és Radu Afrim rendezők néhány éve olyan művészi projekteket hívnak életre a kolozsvári Tranzit házban, amelyekben a színház, a mozgásművészet és a képzőművészet mellett a film is nagyon fontos szerephez jut. Ezek közül a legjelentősebb a tavaly megvalósított BluEscape című színház-videó produkció. Az előadás egy színházi és egy filmes részből állt, amelyek párhuzamosan, illetve váltakozva futottak a színpadon és vetítővásznon. A projekt video-art részét Könczei Csilla rendezte. Csilla szabadúszó néptánckutatóként indult és rendhagyó filmes pályát futott be a BluEscape projekt megvalósításáig.

// interjú  // portré, dokumentumfilm