/ /

Publicisztika

Az asztallap puhasága

2001. október 15. · írta

1986 őszén történt. Sorállományú katonai szolgálatomat teljesítettem. Éppen hétvégi eltávozásra engedtek haza, péntek délután volt tehát. A barátnőmnél várt néhány gimnáziumi osztálytársunk is. Moziba akartak menni. Én szívesebben maradtam volna kettesben a lánnyal, de beleegyeztem a közös programba, azzal a feltétellel, hogy megvárják míg civil ruhát veszek.

// publicisztika  // filmmese

A Simó-óra – Simó Sándor (1934–2001)

2001. október 15. · írta

Már régóta készültem bemenni az órájára, de nem mertem, mindig halogattam, nem akartam pofátlan lenni, tolakodni, féltem a visszautasítástól. Aztán egyszer csak úgy éreztem hogy idő van, és mentem, rohantam, és ...elkéstem. Ott álltam lihegve a nyitott ajtóban, bent már folyt az óra, jónapot, sziasztok, beülhetnék-e esetleg, elnézést, ha nem zavarok?

// publicisztika  // portré

Dákok tejfölös lepénnyel

2001. szeptember 15. · írta

Fogalmam sincs, hogy ki volt a rendező, az operatőr vagy a vágó – persze, utána lehetne nézni, de minek –, sőt, a kevésbé haszontalan szerepet betöltők nevét sem tudom, mégis, számomra máig ez „a” moziélmény.

// publicisztika  // filmmese

Apokalipszis, kicsit később

2001. augusztus 15. · írta

(Nocce, nocce, kedves közönség, az agy éjjeli és néma álma ez.) Hangzós mondatokkal kéne úgy tennem, mintha mesélnék; bár ha nem tennék, akkor is úgy tűnne. A történet mindenképpen – és ezt leszögezhetem – igaz. Igaz, ez nem fontos.

// publicisztika  // filmmese

Lanţul amintirilor

2001. június 15. · írta

Sonka la muzi! Sonka La muzi! Ennyivel bízta meg Pipe Sanyit a kultúrotthon előtt gyülekező sáros gumicsizmások társasága. Úgy álltak ott, mintha melegvizes lavórban áztatnák a lábukat. Pipe Sanyi bekiáltott a sepert udvarra, a keskeny és hosszú tornácra, és várt, hogy megjelenjen Sonka. Sonka, a másfélmázsás gépész, egyszer csak ott állt a tornác kövén, mezítláb, pocakjára feszülő majában és kitérdesedett alsónadrágban.

// publicisztika  // filmmese

Ataraxia királynéja

2001. május 15. · írta

Ha füst látszik, dübörgés hallatszik, az ugyan semmi mást nem jelent, minthogy (amint az szokás): a király háborúba ment. Ködbe, ismeretlen veszedelmekbe. Sokáig nem jön felőle hír. Nyolc fia született, hét életben is maradt, beérte a sors az első (egyetlen) áldozattal. Heten...: meglett, egészséges gyermekek. Mégsem vitte őket a hadba magával.

// publicisztika  // filmmese

Vasárnapi csoda

2001. április 16. · írta

Kraszna mindig több akart lenni, mint a szomszéd falvak. Szilágysomlyóval meg Zilahhal vetélkedve mezővárosnak tartotta magát. Családunk kívülállóként élte meg e helyzetet (református lelkész édesapám az ötvenes évek közepén került oda), és elnéző mosolygással nyugtázta e nagyotakarást. Annyit azonban felnőttek és gyermekek egyaránt elismertünk, hogy az emeletes kórház és iskola, a keramitkockás homlokzatú polgárházak, az ipartesületi kultúrotthon és tekepálya, a cigányzenés nyárikert némi jogalapot nyújtanak a krasznaiak lokálpatrióta érzelmeinek.

// publicisztika  // filmmese

Szkájvölker és a kerületi Erő

2001. március 15. · írta

Aki utoljára érte el a póznát, már vehette is fel a képzeletbeli sisakot. És szuszogni kellett úgy asztmásan, rosszindulatúan, suhogtatni a fekete lebernyeget, miközben rohamosztagosok sorakoztak fel mögötte parancsra várva. Ez utóbbiakkal mindig gond volt, mert őket is az utolsókból válogatták ki, vagy a legkisebbekből, akiknek szavuk se lehetett, így aztán némán estek el egy sötét és igaztalan ügy érdekében. Meg aztán kevesen is voltak, s morgással fogadták a legegyszerűbb feladatot is, hiszen csak az járt a fejükben, hogyan furakodhatnának közelebb minden idők legszebb űrkirálykisasszonyához, illetve annak feszes pólójához, mely sajna cseppet sem volt képzeletbeli.

// publicisztika  // filmmese

(Miben) sántikál a francia film

2001. január 15. · írta

A francia filmeseknek nagy bánata van immár hatvan éve: egyszerűen nem sikerül nyereségessé tenni a francia filmgyártást. Ráadásul a helyzet évről-évre csak rosszabb: míg 1998-ban a francia mozibevételek 32%-a származott hazai produkciókból, 1999-re ez a szám már csak 28,5%-t tett ki, és semmi jel a javulásra.

// publicisztika  // nemzeti filmtörténetek, forgalmazás