/ /

Richard linklater cikkek

Richard Linklater: Everybody Wants Some!!

2016. augusztus 12. · írta

Richard Linklater sosem formálta rendezői megoldásait önismétlő védjegyekké. Ehelyett olyan kvázi-sorozatokat alkot, amelyek ezer szállal kötődnek előzményeikhez, miközben markánsan önállóak. Ezzel együtt vált a Sráckor (Boyhood) kiugró sikerét követően kapós márkanévvé a Paramount számára, s készíthette el a kultikus státuszú Tökéletlen idők (Dazed and Confused) spirituális folytatását. Az Everybody Wants Some!! a korlátlan szabadságérzet kiváltságos, felemelő pillanataihoz idézett, eklektikus dicshimnusz.

// kritika  // sportfilm, amerikai

Berlini Nemzetközi Filmfesztivál, 2014. február 6–16.

2014. február 19. · írta

A Berlini Nemzetközi Filmfesztivál 64. kiadásának pozitívuma: a versenyprogram színvonala magasabb volt, mint az elmúlt években. A negatívum: ismét bebizonyosodott, hogy a hivatalos válogatás filmjei és a zsűri díjazottjainak kiléte esztétikumon túl, a filmipar nagyjainak anyagi érdekei alapján dől el.

// beszámoló  // fesztivál

Richard Linklater: Before Midnight / Mielőtt éjfélt üt az óra

2013. augusztus 19. · írta

A grunge- és az indie-életérzés egykori szakavatott képi megalkotója, Richard Linklater trilógiává bővítette minimalista love-sztoriját. A Mielőtt felkel a nap (1995) és a Mielőtt lemegy a nap (2004) romantikus szerelmespárja, miután az előbbi darabban elvesztették és utóbbiban megtalálták egymást, az együttélés rögös útjain próbálják személyiségüket kibékíteni a folytatásban.

// kritika  // filmdráma

Richard Linklater: Bernie / Börni, az eszelős temetős

2012. december 18. · írta

Aki esetleg meg volt győződve arról, hogy a Sírhant művek (Six Feet Under) temetkezési vállalkozói jól végzik a munkájukat, az térdre fog rogyni Bernie előtt. Ráadásul Bernie Tiede létező, hús-vér ember, akit egészen különleges aura lebeg körül. Amellett, hogy szakmai kompetenciája példaértékű, a texasi Carthage kisváros deklarált szentje is. Segítőkész, nyájas, jámbor, önzetlen jó keresztény, a kultúra támogatója és védelmezője, akit a közösség egy emberként tisztel és szeret. A frissen megözvegyült, nevetségesen pénzes Marjorie Nugent pedig a városka legutáltabb lakosa volt, s épp ezért minimum érdekes, ahogy Bernie és Marjorie – finoman szólva – összebarátkoztak.

// kritika  // bűnügyi film, vígjáték

Richard Linklater-portré 2.

2011. május 20. · írta

Richard Linklater a 90-es évek grunge életérzésének feldolgozása után álommásolatokban kereste az élet ontologikus egységét. Generációs életérzéséből azonban nem maradhatott ki a szerelem témája, a fogyasztói társadalom kritikája és az amerikai történelem kisebb legendái se. Emellett bebizonyította, hogy a nagy narratívákat tagadó művészfilmes, ha kell, képes lavírozni az ipari filmkészítésben is.

// tanulmány  // portré, amerikai

Richard Linklater-portré 1.

2011. május 18. · írta

A 90-es évek elején berobbant amerikai függetlenfilmes generáció a klasszikus elbeszélés tagadója volt. A függetlenek a konzervatív filmformából nemcsak a kauzális narratívát, de a filmszerű képet is tagadták. Quentin Tarantino és Kevin Smith korai mozijainak állóképeit feszes, abszurd és önreflexív párbeszédek tették „mozgalmassá”. Eme irányzatból – több szempontból is – kiemelkedett filozofikus dialógusaival, popos hangulatával és epizodikus elbeszélésével az austini Richard Linklater.

// tanulmány  // portré, amerikai

Richard Linklater: Fast Food Nation / Megetetett társadalom

2007. március 20. · írta

Ha Linklater új filmjének trailere alapján a néző arra számítana, hogy botrányos és új dolgokat tud meg arról, mit nyomhat le a torkán egy gyorskajáldában, akkor csalódnia kell – ha nem elég felkavaró tény, hogy a hús mellett némi szart is. A Fast Food Nation ugyanis továbbmegy a hamburger összetevőinek vizsgálatánál, és tágabb kontextusba helyezve a gyorséttermi problematikát, strukturális kérdéseket feszeget, hogy kiderítse, miért működhet olyan simán ez a durván profitorientált üzletág. Ezért egy pusztán tényfeltáró sztorinál sokkal általánosabb érvényű történetet láthatunk.

// kritika  // amerikai, függetlenfilm