/ /

Román újhullám cikkek

14. TIFF 7. – Kkeut-kka-ji-gan-da / A Hard Day; Trash; Les nuits d'été / Summer Nights; București NonStop

2015. június 5. · írták: , , ,

Egy elgázolt férfi autóban elrejtve, három nagyon szegény, csatornalakó gyerek története, egy tisztes polgár, becsületes családapa, aki rejtett életet él női ruhába bújva, és egy román külvárosi trafik, egymástól nagyon különböző figurák útjának a kereszteződésében. Íme egy kis olvasnivaló ma reggelre, megnéznivaló későbbre!

// kritika  // fesztivál

Corneliu Porumboiu: Comoara / A kincs

2015. június 3. · írta

A helyszín Magyarfenes. Még másfél óra van a vetítésig, az emberek lassan érkezgetnek a falu bejáratánál fekvő Arkhai szoborparkba. Elég üdítő érzés végre kibillenni a városi mozik háttérzaja elől, a helyszínen azon gondolkozom, hogy jövőre valószínűleg már legalább három esemény lesz ide szervezve. A Kolozsvártól félórás autótávra fekvő teret izgalmas, Bartha Ernő által készített szénaszobrok dekorálják, melyek a napnyugta utáni világítás bekapcsolásával még ékesebben őrködnek az esti békénk felett.

// kritika  // fesztivál, román

Interjú Ana Lunguval, az Autoportretul unei fete cuminți rendezőjével

2015. május 22. · írta

Ana Lungu a „román új hullám” női oldalát képviselte a Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon, ahol filmjét a What the F*ck nevű, feminista filmválogatásban vetítették. Azóta nyert még néhány díjat itthon, és nemsokára a kolozsvári TIFF fogja vetíteni Autoportretul unei fete cuminți (kb.: Egy jól nevelt lány önarcképe) című filmjét. Nem tud azonosulni az izmusokkal, hatalmas lelkesedéssel beszél a dokumentumfilmekről, és a világ legtermészetesebb hangján szól az élet nagy dolgairól. Beszélgetésünk remek alkalom ismertebbé tenni egy olyan nevet, amelyet főképp szeptembertől gyakran fogunk hallani, amikor a romániai mozik is vetíteni kezdik a filmjét.

// interjú  // román

Corneliu Porumboiu-portré

2014. július 31. · írta

Aki nagyon akarja, váratlan mélységeket fedezhet fel a Când se lasă seara peste Bucureşti sau Metabolism című filmben. Az igazság az, legalábbis a kisebbség kisebbségének szemszögéből – azokra gondolok, akik látták a filmet, de nem éreztek rá az ízére –, hogy Porumboiu eltávolodik az első munkáiban megismert, eredeti rendezőtől, akinek tényleg volt mondanivalója, nem szorította saját magát az aktuális divat korlátai közé, és a pillanat kánonjaihoz simuló, önként személytelenedő játékossá változik.

// tanulmány  // portré, román