/ /

Ruben östlund cikkek

Interjú Ruben Östlunddal, a Lavina rendezőjével

2014. október 24. · írta

Ruben Östlund az egyik legígéretesebb fiatal svéd rendező napjainkban. Kompromisszumokat nem ismerő filmjeivel a svéd társadalom legfontosabb kérdéseit feszegeti: a kamaszok alkoholproblémáitól (Akaratlanul / De ofrivilliga, 2008) kiindulva a második generációs bevándorlók ifjúkori bűnözésén keresztül (Gyerekjáték / Play, 2011) jutott el legújabb filmjében (Lavina / Force Majeure, 2014) a női-férfi erőviszonyok alakulásának bemutatásához a mai skandináv, vagy mondhatjuk, fejlett társadalombeli családokban. A rendezővel Cannes-ban készítettünk interjút.

// interjú  // európai

Ezt láttuk a 11. TIFF-en (3. rész): Play, Monsieur Lazhar, A Simple Life / Tao jie, The Year of The Tiger / El año del tigre

2012. június 4. · írták: , , ,

Östlund (Play) pimaszul realista filmnyelvet beszél, az ottfelejtett kamera dialektusában. A Monsieur Lazharban a két központi téma a gyász és a politikai menekültek életkörülményei. Az A Simple Life nagymamája öregotthonba vonul, s ott találkozik az elmúlással, és egy „bohém” idős férfinak köszönhetően a végtelen életakarással is. A kínai horoszkóp szerint 2010 a tigris éve volt, melyről úgy tartják, katasztrófát hozhat – válogatásunk utolsó filmjében ez be is igazolódik, ami a természetet, a társadalmat és a főszereplő lelki világát illeti.

// kritika  // fesztivál

Mit várunk az idei TIFF-en? – 11. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2012. június 1–10., Kolozsvár, Nagyszeben

2012. június 1. · írták: , , ,

A fesztivál a szaploncai „vidám temető” stílusában nevet önmagán és a filmtúladagolásra vágyó nézőn. A program összeállítását és magát a Filmet persze továbbra is halálosan komolyan veszi. Szerkesztőségünk megpróbált idén is összeállítani egy útmutatót, ami talán segít eligazodni a rengeteg helyszínen özönlő filmáradatban. 

// ajánló  // fesztivál

Ruben Östlund: Akaratlanul / De ofrivilliga

2009. április 22. · írta

Néha a nyers valóságot is kénytelenek vagyunk játékfilmnek nevezni, mert minden jel arra utal, hogy megrendezett szituációkkal van dolgunk. Vannak tehát színészek, banálisan egyszerű szituációk, speciálisan a film számára kidolgozott operatőri ínyencségek, és egy erős forgatókönyv, amit mi magunk írtunk, és amely a film lejártával, a felügyeletünk alatt önmagától folytatódik…

// kritika  // filmdráma, európai