/ /

Russell crowe cikkek

Shane Black: The Nice Guys / Rendes fickók

2016. május 26. · írta

Az, hogy Shane Black huszonéves forgatókönyvíróként belenyúlt a tutiba egy össze nem illő zsarupáros kezdetben kényszerű haverkodásáról szóló mozival (Halálos fegyver), talán csak szerencse. Az viszont, hogy immár sokadik alkalommal is eredeti, még mindig veszettül szórakoztató módon alkalmazza a bevált receptet, egyszerűen zseniális.

// kritika  // vígjáték, bűnügyi film

Allen Hughes: Broken City / Megtört város

2013. február 13. · írta

Ambiciózus film meglepően jó színészgárdával, és sok kihagyással – talán így lehetne egy mondatban jellemezni Allen Hughes krimi-thrillerjét, melyet úgy tűnik, csupán a történet inkoherenciái ébresztette kérdések képesek felszínen tartani. Brian Tucker első forgatókönyve biztosra megy: nagyvárosi bűnözéstől a politikai korrupcióig mindent tartalmaz, ami egy echte kortárs krimihez kell, a Megtört város mégis jobban megállta volna helyét ’40-es évekbeli film noir-ként, mint napjainkban játszódó „autentikus” történetként.

// kritika  // bűnügyi film, filmdráma

Tom Hooper: Les Misérables / A nyomorultak

2013. január 29. · írta

Lehet, hogy divat lesz Hollywoodban elővenni a mindenki polcán ott árválkodó „nagy klasszikusokat”, leporolni őket és megpróbálni úgy filmet készíteni belőlük, hogy sikeres legyen a próbálkozás? A tavalyi év filmes eseményeiből erre (is) következtethetünk, hiszen az Anna Karenina után most itt van A nyomorultak, még ha ez utóbbi nem is annyira Victor Hugo regényéből, mint a Broadway-n már rongyosra játszott musicalből építkezik.

// kritika  // musical

Ridley Scott: Gladiátor, 2000

2010. június 25. · írta

A Ben-Hur (1959) Oscar-esője és a Spartacus (1960) sikere után az amerikai szandálfilm műfajának sorsa megpecsételődött, a 60-as években már fogyaszthatatlanul dagályosnak tűntek ezek a giccses eposzok. A Kleopátra (1963) szerény bevétele után az 1965-ös A Római Birodalom bukása (Anthony Mann utolsó filmje) sikertelensége hosszú évtizedekig szakadékba lökte a zsánert. Különös fricskája a filmtörténetnek, hogy a Gladiátor épp ez utóbbi alapján teremtett új reneszánszot az antik-moziknak.

// kritika  // oscar-maraton, történelmi film

Ridley Scott: Robin Hood

2010. május 13. · írta

Pókemberhez, Batmanhez és az X-Men szuperhőseihez hasonlóan a sherwoodi erdő igazságosztóját is utolérte az álomgyárosok eredettörténet-láza, melyek eredményeként már elképzelhetetlen a jó/rossz ellentétére épülő, naiv, kétpólusú világfelosztás, és a hősöket egyre inkább gyarló (emberi) lények váltják fel. Ridley Scott Robin Hoodja esetében a változások keltette legelemibb reakció: követeljük vissza Alan Rickman bíráját!

// kritika  // kalandfilm, filmdráma

Kevin Macdonald: State of Play / A dolgok állása

2009. július 2. · írta

Összeesküvés, paranoia, igazság, nyomozás, moralitás és újságírók: Hollywood gyakran keverte tetszőleges arányban ezeket a címszavakat, meghatározva az oly divatos politikai thrillerek arculatát. A szerencsétlen magyar című A dolgok állása a 70-es évek hasonszőrű filmjei iránti nosztalgikus igényt nem elégíti ki, de megfelelő érzékkel keveri az összetevőket ahhoz, hogy az utóbbi idők egyik legjobb darabjává váljon az (al)műfajban.

// kritika  // bűnügyi film

Ron Howard: A Beautiful Mind / Egy csodálatos elme

2002. május 15. · írta

Ha úgy tekintünk az Oscar-ceremóniára, mint Hollywood tiszteletadására Hollywood előtt, márpedig az ésszerűség ezt diktálja, tehát ha elfogadjuk, hogy az Oscar-díj afféle belterjes családi ügy, akkor bátran állíthatjuk, hogy az Egy csodálatos elme méltán nyerte el az idei gálán a díjak többségét (legjobb film, rendezés, női mellékszereplő, adaptált forgatókönyv).

// kritika  // filmdráma