/ /

Sam rockwell cikkek

Geoff Moore, David Posamentier: Better Living Through Chemistry / Működik a kémia

2014. március 31. · írta

Bevallom őszintén, hogy tíz-tizenöt nappal ezelőtt nem is hallottam Geoff Moore vagy David Posamentier nevét, de nem hiszem, hogy ezzel teljesen egyedül lennék. A semmiből feltűnt két újonc rendező – akik mindjárt a forgatókönyvet is jegyzik – ráadásul szinte mindent belesűrített első próbálkozásába, ami a kortárs indie-alkotóktól eddig elleshető. A keverék, ha nem is lett kifejezetten rossz, az eredetiségnek csak halvány nyomait hordozza. Ettől persze még lehetne kiváló film is a Működik a kémia, de a történet végén ismét csak az derül ki, hogy a jól összeválogatott klisék egymás után pakolása még nem helyettesíti a rutint.

// kritika  // vígjáték

Martin McDonagh: Seven Psychopaths / A hét pszichopata és a si-cu

2012. december 19. · írta

Minden tiszteletem Martin McDonagh-é: ellentétben a túlnyomó többséggel, ő a sikeres elsőfilmes bemutatkozás után nem rohant Hollywoodba 200 milliós szuperhősfilmet forgatni, hanem folytatta a megkezdett utat. Az eredmény egy újabb kult-gyanús, a briliáns Erőszakikhoz méltó film, ami egyben az év legbetegebb másfél óráját kínálja.

// kritika  // vígjáték

Duncan Jones: Moon / Hold

2010. január 5. · írta

Duncan Jones meditatív sci-fije a műfaj klasszikusainak vállán állva teljesíti be a Hold egyetlen lakója szellemi leépülésének és tragikus öneszmélésének hihetetlen monodrámáját. Társadalomkritika és identitásvesztés ezúttal is kéz a kézben jár, a kezdetben hipnotikus lassúsággal hömpölygő cselekményen azonban végül eluralkodik az adrenalintól duzzadó thriller-szál.

// kritika  // sci-fi

Clark Gregg: Choke / Fulladás

2009. február 24. · írta

Bevallom, közel érzem magamhoz az antihősöket, mondhatni kedvelem őket. Esetlenek, nem találják a helyüket, gyakran önző dögök, már-már betegesen gyávák, és ritka, hogy a velük történt szerencsétlenségek ellenére egy fikarcnyit is változnának – akárcsak mi magunk.

// kritika  // függetlenfilm