/ /

Sorozatgyilkos cikkek

Anyám könnyű rémálmot ígér – Rodrigo Sorogoyen: Que Dios nos perdone / Isten bocsásson meg nekünk

2017. június 10. · írta

Rodrigo Sorogoyen neve nem ismeretlen a TIFF visszajáró közönsége számára. Ám annak, aki a 2014-ben díjnyertes Stockholm című filmje alapján ismét egy tipikusan spanyol, hajnali hangulatú, párkapcsolati-beszélgetős drámára számítana, csalódnia kell: az Isten bocsásson meg nekünk az utóbbi évek egyik legütősebb thrillere.

// kritika  // thriller

„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” – Sopsits Árpád: A martfűi rém

2016. november 8. · írta

És – továbbgondolva a címet – sorozatgyilkosokról szóló thrillerek sincsenek; annál bizonyosan kevesebb, mint ahány „nem létező” sorozatgyilkost ismer a magyar kriminalisztika története. Sopsits Árpád filmje, minden hibája ellenére, több mint egyszerű thriller: az '56 utáni Magyarország kollektív közérzetének látlelete.

// kritika  // thriller

James McTeigue: The Raven / A holló

2012. május 8. · írta

Roland Emmerich tavalyi „bravúrja”, az Anonymus után joggal gyanakodhat arra a néző, hogy most Edgar Allan Poe következik a legendás írókat demitizáló és/vagy akcióhőssé degradáló hollywoodi munkák sorában. De csak részben van igaza: A holló ugyanis nem feltétlenül akar irodalomtörténetet (át)írni, hanem bátran felvállalja fiktív, hétköznapi tucat-thriller mivoltát. Sajnos, pozitívumai ebben ki is merülnek.

// kritika  // thriller

Heitor Dhalia: Gone / Elveszett

2012. április 10. · írta

Mikor az Alkonyat-széria és tinifilm-csatlósai már aszottra szívták a klasszikus zsánerek testét, hogy tinédzser-konfliktusokkal töltsék fel azokat, elkerülhetetlen volt, hogy a kiskorúsítási procedúra a szigorúan vett tinifilmek körén túlra is elérjen. Ezúttal az őrület témájával kacérkodó, nyomozós pszichothriller (Frantic / Őrület, Unknown / Ismeretlen férfi, stb.) vállalkozott egy sekélyesítő konfliktus-plasztikára.

// kritika  // thriller

Wes Craven: My Soul To Take

2010. december 9. · írta

A My Soul to Take az első film az 1994-es Rémálom az Elm utcában 7.: Freddy feltámad óta, amit az amerikai horrorfilm nagy veteránja, Wes Craven íróként és rendezőként egyszerre jegyez. A 71 éves horrorista ennek megfelelően újabb szerzői darabbal gazdagította a tini-slasher zsánerét, viszont filmje ezzel együtt is túlságosan hasonlít a Rémálom az Elm utcábanra és a Sikolyra – pusztán hatásában marad messze mögöttük.

// kritika  // horror

Jennifer Lynch: Surveillance

2009. december 3. · írta

Jennifer Chambers Lynchnek bizonyára tele lehet már a hócipője azzal, hogy valahányszor szóba kerül a neve szakmai körökben, valahogyan mégis az édesapjánál lyukadnak ki: ő David Lynch leánya, és ettől a ténytől valóban nehéz eltekinteni. Ha az embernek ilyen apja van, az biztosíthat ugyan némi helyzeti előnyt a filmipari startvonalnál, ám az árnyékából is jóval nehezebb kikerülni – sajátos, önálló művészi arcéllel rendelkező alkotóként.

// kritika  // thriller

Freddy Krueger 25 éves 1.

2009. november 13. · írta

Egy poros, rég elhagyatottan álló kazánházban vagyunk. A málladozó roncsok között rég nem járt már ember, most mégis van itt valaki. Az arcát nem látjuk, csak égési sebektől heges kezét pillantjuk meg, amint egy kesztyűért nyúl. A megkurtított ujjrészek helyére hatalmas, macskakaromhoz hasonlatos pengéket illeszt, és a kezére húzza az elkészült fegyvert.

// tanulmány  // filmtörténet, horror