/ /

Sportfilm cikkek

Ken Loach: Looking for Eric / Barátom, Eric

2010. január 19. · írta

Ken Loach stílusa rég klasszicizálódott, miközben filmjei markáns szerzői világképpel rendelkeznek és rendre újabb tónusokkal gazdagodnak. Annak ellenére, hogy a dokumentarista, újhullámos hagyományokat ápoló rendező alkotói megoldásai olykor már fáradtnak tűnnek, szemlélete máig életképes: ez a kétarcúság jellemző angol legújabb, Barátom, Eric című filmjére is.

// kritika  // filmdráma, sportfilm

David Mamet: Redbelt

2009. október 22. · írta

Valamilyen oknál fogva David Mamet filmjei rendre elkerülik az itteni mozis és dvd-s filmforgalmazók figyelmét, pedig Mamet talán a kortárs Hollywood egyik legeredetibb és legtudatosabb alkotója, legyen szó akár forgatókönyvírásról, akár rendezésről. A Redbelt, hasonlóan a rendező jobb filmjeihez, ugyanazt a fegyelmet és szigort hordozza magán, amit már A gyilkossági csoport (Homicide) is 1991-ben.

// kritika  // filmdráma, sportfilm

Patrick Alessandrin: Banlieue 13 - Ultimatum

2009. szeptember 10. · írta

B13 – A bűnös negyed folytatása, a B13 – Ultimatum semmiféle kihívással nem kecsegtet, és nem rejt több intellektuális tartalmat, mint egy sörös címke. A színészek ugyanazt játsszák el (rosszabbul) mint korábban, csak egy még gyengébb történetre alapozva. A parkour, így öt évvel a B13 és nyolccal a Yamakasi után, ezt a filmet már nem viszi, mivel mostanra már hozzászoktunk.

// kritika  // akciófilm, sportfilm

Hugh Hudson: Chariots of Fire / Tűzszekerek, 1981

2009. augusztus 14. · írta

Az 1982-es Oscar-gálán Colin Welland színész-író felhágott a színpadra és a Tűzszekerek forgatókönyvéért járó szobrocskát az azóta sokat hangoztatott „jönnek a britek” („the british are coming”) kijelentés kíséretében emelte a magasba. Pillanatnyi elfogultságában kiejtett figyelmeztetése jóslatként nem állta meg a helyét, hiszen a későbbi években a britek inkább már csak jövögettek.1 De ha ott voltak, taroltak.

// kritika  // oscar-maraton, sportfilm

Dito Montiel: Fighting / Bunyó

2009. augusztus 4. · írta

Az én hibám: tudhatnám már, hogy nyáron annyira érdemes moziba menni, mint swingerpartyra az öregek otthonába, és legalább annyira érdekes élmény lesz, ha mégis betévedünk. Egy Bunyó című filmtől mindenesetre többet vártam volna.

// kritika  // sportfilm

John G. Avildsen: Rocky, 1976

2009. július 17. · írta

Az 1976-ban a legjobb filmnek (és rendezésnek) járó Oscar-díja(ka)t besöprő Rocky könnyű szülésnek számított. A film – hollywoodi mércével – viszonylag kevés pénzből (kb. 960 000 dollár) készült és nagyot durrant. Megfelelt a közönség ízlésének, és a mai napig élesztgeti (s egyben rombolja) saját kultuszát: 4 évtized alatt 6 részt is megélt sorozattá nőtte ki magát.

// kritika  // oscar-maraton, sportfilm

Sylvester Stallone: Rocky Balboa

2007. április 15. · írta

Vajon emlékszik-e még valaki a hetvenes években megjelent, a nyolcvanasban felvirágzott, a kilencvenes években barokkosan túlburjánzott és azóta csendesen elhalt klasszikus akciófilmekre? A legyőzhetetlen hős másfél órás, oly könnyűnek látszó, végül az utolsó nagy leszámolásban csúcsosodó küzdelmére? Rambo, John McClane, James Braddock, a Steven Seagal-összes öröksége valahogy kiesett a kortárs hollywoodi mainstreamből.

// kritika  // sportfilm

Goda Krisztina: Szabadság, szerelem

2007. január 15. · írta

Az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulójának tiszteletére (illetve alkalmából) született számos film közül már erőteljes reklámkampánya által is kivált Szabadság, Szerelem első pillanattól kezdve világosan jelezte, hogy olyan alkotás kíván lenni, amely az ’56-os eseményekről – korosztály illetve országhatárok tekintetében egyaránt – a lehető legszélesebb közönségnek szól.

// kritika  // történelmi film, sportfilm

Hajdu Szabolcs: Fehér tenyér

2006. április 20. · írta

Hajdu Szabolcs harmadik és Szemle-díjas nagyjátékfilmjének témája, ahogy mondani szokták hálás, és ez nem csak filmes, de egészen tág mozgóképes körökben is evidencia. Ahol van testmutatvány, bravúr, ugrás, akár jól sikerül, akár nem, izgalom is van, amit a Fehér tenyér esetében az is fokoz, hogy profi tornászokat látunk mozogni – a szerepek nagy részére a tornászgyerekek mellett Hajdu olyan hivatásos sportolókat kért fel, mint Orion Radies, Silas Radies, Hajdu Zoltán Miklós, illetve a világbajnok Kyle Shewfelt. Ez olyan tényező, amely eleve megszab bizonyos határokat a színészi játék és így a narráció, a képi világ, a stílus tekintetében: kevés a szöveg, visszafogott a látvány, és van némi dokumentarista felhang is.

// kritika  // magyar, sportfilm

Clint Eastwood: Million Dollar Baby / Millió dolláros bébi

2005. április 15. · írta

A Millió dolláros bébi jól kiütötte legfőbb versenytársát, Scorsese Aviátorát az Oscar-díjak ringjéből; a hét jelölésből négyet beváltott (legjobb rendező, női főszereplő, férfi mellékszereplő, játékfilm), miután már két Golden Globe-ot is vitt (ugyancsak a rendezésért és női főszerepért). A film oscaros mércével mérve bizonyára jó; egyébként nem túl nagy teljesítmény: a rendezés, a színészi munka profi, a történet kevésbé, de a film nem nevezhető ragyogónak.

// kritika  // sportfilm