/ /

Stephen daldry cikkek

14. TIFF 7. – Kkeut-kka-ji-gan-da / A Hard Day; Trash; Les nuits d'été / Summer Nights; București NonStop

2015. június 5. · írták: , , ,

Egy elgázolt férfi autóban elrejtve, három nagyon szegény, csatornalakó gyerek története, egy tisztes polgár, becsületes családapa, aki rejtett életet él női ruhába bújva, és egy román külvárosi trafik, egymástól nagyon különböző figurák útjának a kereszteződésében. Íme egy kis olvasnivaló ma reggelre, megnéznivaló későbbre!

// kritika  // fesztivál

Stephen Daldry: Extremely Loud and Incredibly Close / Rém hangosan és irtó közel

2012. március 12. · írta

Stephen Daldry ismét egy érzelemdús regényből forgatott szép-szomorú filmet, főhőse ezúttal ráadásul egy gyerek, aki elvesztette az apját a 9/11-ben. Gyorsabban telik tehát a könnyzacskó, azt hinnénk, szinte ki is durran, de a játékidő felénél észrevesszük: néhol már-már jólesik ez a telítettség.

// kritika  // filmdráma

Stephen Daldry: The Reader / A felolvasó

2009. március 3. · írta

Hangoskönyv vagy rádiójáték formájában lett volna igazán autentikus ez a történet: e helyett regény íródott és film forgott belőle. A leginadekvátabbnak az tűnik, hogy egy ilyen sztorit könyvlapokon olvasunk. De hasonlóan abszurd az is, hogy a betűk képének megfejtésére képtelen nő életét egy alapvetően irodalmias filmen követjük, esetenként a megértés érdekében a feliratokat olvassuk.

// kritika  // függetlenfilm, filmdráma

Stephen Daldry: The Hours / Az órák

2003. április 16. · írta

A szépirodalmi ihletéssel kacérkodó hollywoodi produkciók szép kiállítás és sztárok nélkül még a videó-forgalmazást sem érnék meg, nemhogy az Oscar-jelölést. Ezen igényes közönségfilmek a történet jelentésrétegeit a közérthetőség kedvéért az adaptáció egyes lépcsőiként, térben és időben látványosan elkülönítve vezetik fel, hogy az esetleges átfedések és kapcsolatok minél hangsúlyosabbak legyenek. Az órák mintapéldánya ennek a népkonyhai fogásnak, a Billy Elliot rendezője pedig nem két marokra fogja, hanem finoman veszi kezébe a fakanalat, akár egy tollat.

// kritika  // filmdráma, életrajzi

Stephen Daldry: Billy Elliot

2001. április 15. · írta

Stephen Daldry Billy Elliot című filmjét legkönnyebben a balettcipőkkel kapcsolatos képzettársításokkal lehetne összefoglalni, ugyanis a fehér cipők a filmben több jelentéssel is bírnak. Először is, aki balettcipőt húz a lábára, annak táncolnia is kell. Másodszor, a fiúk ritkábban szánják el magukat a balettcipő felhúzására, mint a lányok. Harmadszor pedig, ha ezt mégis megteszik, akkor számolniuk kell azzal, hogy ezzel nem fognak rögtön és mindenhol osztatlan elismerést aratni. Továbbá annak, aki balettcipőt húz – és ezt komolyan is gondolja – kitartást, önfegyelmet és sok-sok munkát is magára kell öltenie. És ha mindezt megtette, akkor számolnia kell azzal is, hogy a táncos élete olyan sajátos életformát követel meg, amelyre csak azok képesek, akik igazán hisznek a tánc erejében.

// kritika  // filmdráma