/ /

Svéd film cikkek

Ingmar Bergman: Fanny és Alexander, 1982

2017. június 17. · írta

Ingmar Bergmanra igazán nem lehet azt mondani, hogy nem volt elkényeztetve Oscar-szobrokkal. Háromszor hozta el Svédországnak az akadémiai díjat, először a Szűzforrásért (Jungfrukällan, 1960), másodszor a Tükör által homályosanért (Såsom i en spegel, 1961), harmadszor pedig a Fanny és Alexanderért. Emellett kilenc jelölést is begyűjtött és bár utolsónak kikiáltott mozifilmjéért a legjobb rendezői díjra is nominálták, „csak” a szokásos idegennyelvű honort zsebelhette be.

// kritika  // oscar-maraton, filmdráma, film és színház

Egy 21. századi fényszobrász. Interjú Borbás István operatőrrel

2015. március 23. · írta

Fényképezett a Nemzeti Galériának, valamint bábszínháznak dolgozott, mielőtt Svédországba disszidált volna. Ott viszont már nem sokat váratott magára az operatőrség. Borbás István, több mint 30 éve állandó alkotótársa Roy Andersonnak, ő jegyzi a legújabb, a tavalyi velencei fesztiválon Arany Oroszlánnal elismert, az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről című művét is. Ahogy a budapesti kávézóban lezajlott beszélgetésünkön fogalmazott, a svéd mesterrel való közös munkában különösen nagy szerepet kapott, hogy a térben hogyan helyezi el az embereket és a fényeket.

// interjú  // európai, magyar

Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről

2015. március 19. · írta

Az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről az emberi élet apró mozzanatain keresztül mutatja be, mennyire nevetségesen jelentéktelen, de abszurd módon vicces apró pontok vagyunk az Univerzumban, amikor nem vagyunk éppen gonoszak.

// kritika  // vígjáték, európai

Felix Herngren: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

2014. június 11. · írta

Ha egy regényről úgy hírlik, hogy megjelenésekor az év legviccesebb olvasmánya volt, mintegy harminc nyelvre lefordították és hatalmas siker amerre jár, azt mindenáron be kell szerezzük. Nekihasalunk hát, kuncogunk fölötte, nagyokat csettintünk, vég nélkül élvezzük a szókimondó és repetitív prózában lefektetett, apránként dagadó cselekményt, a fergetegesen megrajzolt karikatúrákat, a huszadik század nagy eseményeinél statisztáló főhős abszurd kalandjait, mígnem híre jön, hogy elkészült filmen és vetítik a városban. Epekedve váltunk rá jegyet, két órával később viszont csalódottan távozunk.

// kritika  // vígjáték

Mikael Marcimain: Call Girl

2013. december 9. · írta

Már az Engedj be! és A tetovált lány hangos kritikai és közönségsikere is egyértelműen jelezte, hogy a svéd filmgyártás házatáján fontos folyamatok zajlanak, mostanra viszont minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a globális filmpiacon lassan a svéd film válik azzá, amit az utóbbi évtizedben a dán film jelentett: mindkét nemzet filmgyártása sikerrel vegyíti a lokális művészeti hagyományt univerzális műfaji sémákkal, így az exportképes végtermék egyszerre viseli magán az egzotikumnak is tekinthető helyi sajátosságokat, és „olvasható” egy vegyesebb összetételű globális moziközönség számára.

// kritika  // filmdráma

Ezt láttuk a 11. TIFF-en (3. rész): Play, Monsieur Lazhar, A Simple Life / Tao jie, The Year of The Tiger / El año del tigre

2012. június 4. · írták: , , ,

Östlund (Play) pimaszul realista filmnyelvet beszél, az ottfelejtett kamera dialektusában. A Monsieur Lazharban a két központi téma a gyász és a politikai menekültek életkörülményei. Az A Simple Life nagymamája öregotthonba vonul, s ott találkozik az elmúlással, és egy „bohém” idős férfinak köszönhetően a végtelen életakarással is. A kínai horoszkóp szerint 2010 a tigris éve volt, melyről úgy tartják, katasztrófát hozhat – válogatásunk utolsó filmjében ez be is igazolódik, ami a természetet, a társadalmat és a főszereplő lelki világát illeti.

// kritika  // fesztivál