/ /

Szatíra cikkek

A cigányok nem repülnek – Lengyel Balázs: Lajkó – Cigány az űrben

2018. március 28. · írta

Van abban némi morbid irónia, hogy pontosan Jurij Gagarin halálának ötvenedik évfordulóján írom ezt a szöveget. Tudjuk, hogy Gagarin volt az első ember a világűrben, aki csodával határos módon élte túl kozmikus küldetését. Vagyis hát nem, mindent vissza. Önök rosszul tudták, az első űrutazó nem az orosz pilóta volt, hanem egy magyar cigány srác, Serbán Lajos, alias Lajkó. Jól hangzik, nem?

// kritika  // vígjáték

Tony Yacenda, Dan Perrault: American Vandal

2018. január 13. · írta

Azon lehet vitatkozni, hogy a Netflixnek mennyire éri meg high concept alapon berendelni sorozatokat, de azért mindenképp hálásak lehetünk, hogy igent mondtak a „Making a Murderer összemixelve a Különcök és stréberekkel” ötletre. Az American Vandal első ránézésre egy hosszúra nyújtott péniszvicc, azonban ennél sokkal többet akar mondani, mindezt pedig a középiskolában játszódó sorozatokra egyáltalán nem jellemző őszinteséggel teszi.

// kritika  // tévé

David Wnendt: Er ist wieder da / Nézd ki van itt

2016. július 27. · írta

A magyar felmenőkkel is büszkélkedő Timur Vermes 2012-es regényében (magyarul: Nézd ki van itt) Adolf Hitler visszatér a mai Németországba. A regény hatalmas sikert aratott, és Magyarországon is jól fogadta a kritika. Pedig nálunk Moldova György már 1973-ban eljátszott a Führer visszatérésének gondolatával (Titkos záradék), és ha sorait elolvassuk, zavarba ejtő dramaturgiai hasonlóságokat fedezhetünk fel a filmmel; az egzotikus betyártúra, a szatirikus filmforgatás mintha mind-mind visszaköszönnének David Wnendt „adaptációjának” képkockáiról. S a hazai nézők talán pont emiatt egy kicsit másképpen is nézhetik ezt az alkotást.

// kritika  // vígjáték, európai

Ben Stiller: Zoolander 2.

2016. március 22. · írta

15 év múltán minden idők legostobább férfimodell(kötőjel)divatikonja visszatért a nagyvászonra, hogy újabb fárasztóan abszurd kalanddal borzolja az idegeinket. Az új Zoolander-film ugyan kétségtelenül viccesebb, mint a 2001-es első rész, újdonságértékéről azonban legfeljebb olyan szinten beszélhetünk, mint a címszereplő különböző arcai esetében.

// kritika  // vígjáték, amerikai

Az ízlés filmológiája. Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

2015. december 21. · írta

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.

// tanulmány  // filmtörténet