/ /

Szatíra cikkek

David Wnendt: Er ist wieder da / Nézd ki van itt

2016. július 27. · írta

A magyar felmenőkkel is büszkélkedő Timur Vermes 2012-es regényében (magyarul: Nézd ki van itt) Adolf Hitler visszatér a mai Németországba. A regény hatalmas sikert aratott, és Magyarországon is jól fogadta a kritika. Pedig nálunk Moldova György már 1973-ban eljátszott a Führer visszatérésének gondolatával (Titkos záradék), és ha sorait elolvassuk, zavarba ejtő dramaturgiai hasonlóságokat fedezhetünk fel a filmmel; az egzotikus betyártúra, a szatirikus filmforgatás mintha mind-mind visszaköszönnének David Wnendt „adaptációjának” képkockáiról. S a hazai nézők talán pont emiatt egy kicsit másképpen is nézhetik ezt az alkotást.

// kritika  // vígjáték, európai

Ben Stiller: Zoolander 2.

2016. március 22. · írta

15 év múltán minden idők legostobább férfimodell(kötőjel)divatikonja visszatért a nagyvászonra, hogy újabb fárasztóan abszurd kalanddal borzolja az idegeinket. Az új Zoolander-film ugyan kétségtelenül viccesebb, mint a 2001-es első rész, újdonságértékéről azonban legfeljebb olyan szinten beszélhetünk, mint a címszereplő különböző arcai esetében.

// kritika  // vígjáték, amerikai

Az ízlés filmológiája. Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

2015. december 21. · írta

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.

// tanulmány  // filmtörténet

Rudolf Péter: Kossuthkifli

2015. április 9. · írta

Rudolf Péter elég nagy fába vágta a fejszéjét, amikor az elmúlt évek egyik legkülönösebb olvasmányának, Fehér Béla Kossuthkifli című regényének adaptálására adta a fejét. Az elvárások joggal voltak nagyok, a jó hír azonban az, hogy a feladatot sikerült viszonylag jól megoldani: a hatrészes kosztümös sorozat – bár a magyar filmkészítés egynémely gyermekbetegségét nem tudta levetkőzni – talán a legjobb, ami mostanság történt a magyar televíziózásban.

// kritika  // tévé, magyar