/ /

Társadalmi rendek cikkek

Liv Ullmann: Miss Julie / Julie kisasszony

2015. április 23. · írta

Tizennégy évvel legutóbbi rendezése után, és hét évvel imádott mestere halála után, Ingmar Bergman múzsája és kedvenc színésznője újra a rendezői székbe ül. Ezúttal egy színházi klasszikust adaptál, mely végső soron mégis színdarab marad, kosztümös dráma minimális kosztümökkel – annál több drámával. Nemi konfliktus, osztályharc, érzelmi zsarolás a konyhában. Amit viszont nem lehet elvitatni tőle, Liv Ullmann remekel a színészvezetésben: keze alatt Jessica Chastain és Colin Farrell életük alakítását hozzák.

// kritika  // filmdráma

Neil Burger: Divergent / A beavatott

2014. március 25. · írta

Akad a kortárs filmtendenciák sorában egy szinte észrevétlenül megbúvó és a legjobb esetben is jelentéktelen melléksodor, melynek köszönhetően a mozilátogatók kénytelenek a képregényhősök, a zombik, a másnaposok, és az új ruhába bújtatott klasszikusok ingerküszöb felett elszáguldó redundanciája mellett a tinédzserkor buktatóit féllábú metaforákba beletaposó young adult-könyvadaptációkkal is szembesülni.

// kritika  // sci-fi

George Cukor: My Fair Lady, 1964

2011. november 25. · írta

Az Oscar-díjak 1964-es kiadása a túlnyomórészt irodalomból származó, némiképp mesei karakterek harcát hozta a legjobb filmet illető jelölésekben: Mary Poppins, Zorbász, a görög, Becket Tamás, Dr. Strangelove és Galatea határozták meg az alaphangulatot. Kubrick szatíráját kivéve mindegyik jelölt film kapott bár egy díjat, az igazi vetélytársak (s az egyértelmű győztesek) azonban a hölgyek voltak: szerepként és az őket alakító színésznők formájában egyaránt. Mary Poppins az angol gyerekirodalom kedvelt karaktere, a fantáziadús és varázserőkkel bíró dadus, míg Galatea Ovidius, majd Bernard Shaw hősnője, a szépséges szobor (nimfa), akit Pygmalion szerelme és imája életre kelt.

// kritika  // oscar-maraton, musical

Rodrigo Plá – La zona / A zóna

2008. október 3. · írta

Gőzerővel zakatol a mexikói újhullámos rendezők sikervonata. Alejandro González Inárritu és Guillermo Del Toro mellé most belépett a sorba az eleddig ismeretlen Rodrigo Plá is. A rendező első egész estés mozija, kollégáiéhoz hasonlóan, igencsak felborzolta a kedélyeket világszerte, ami talán nem is csoda. Embertelen történet egy kegyetlen világban.

// kritika  // filmdráma, akciófilm