Oscar-áthallások tarkították a berlini Tempodrom arénában december 3-án megrendezett díjkiosztó gálát: a hollywoodi aranyszobor után Susanne Bier és Tom Hooper felmarkolta az Európai Filmakadémia ezüstös trófeáját is.
Az ex-Monty Python-os szürreálguru Terry Gilliam szólókarrierje megosztja rajongóit. Míg komor apokaliptikus disztópiái (Brazil, 12 majom) kultusz-státusznak örvendenek, kései mese-parafrázisaira ez már nem mondható el. Mégis a Doktor Parnassus eklektikus, vad világa sokkal jobban illeszthető az Időbanditák és a Münchausen báró kalandjainak vonalához, mint a Grimm kifordított világához.
Korunk legnemzetközibb és legrangosabb indie producere. Terebélyes és öntörvényű, mint egy török pasa. A gyomránál csak a filmjeit szereti jobban. Világéletében saját szabályai szerint üzletelt, ennek ellenére (vagy talán épp ezért!) példátlanul gazdag és színvonalas filmográfiát halmozott fel. A 60 éves, Oscar-díjas brit producer a Thesszaloniki Filmfesztiválon kapott Arany Alexander-díjat életművéért.
A Tideland gerincét egy kislány fantáziájának szüleményei alkotják, mégsem mesefilm, hanem nagyon komoly történet egy hányattatott sorsú lánykáról, akiért titokban szorongunk, mégsem sajnáljuk, mert felhőtlen játékkedve átsegíti mindenen.
A Grimm-fivérek életéhez kötött Gilliam-féle fikció azt meséli el, hogy a 19. századi, napóleoni csapatoktól megszállt Németországban hogyan jutott keresethez Jacob (Heath Ledger) és Wilhelm (Matt Damon), a két német mesekutató.
Ha Amerika a népek, akkor Hollywood a rendezők olvasztótégelye. Van, akit a becsvágy, a szűkebb hazájában tapasztalt érdektelenség hajt az álomgyár felé, és olyan is van, akit a diktatúrák, totalitárius rendszerek, világháborúk űztek a béke és alkotói szabadság földjére. Voltaképpen mindegy: néhány év, és Hollywood bedarálja a friss energiákkal érkező reménységeket, s az embert (tehetséget) próbára tevő gépezetben csak kevesen maradnak talpon, azaz őrzik meg sajátos hangvételüket. A közönségsikernek és filmnek ugyanis ára van, és ezt a legtöbben kénytelen-kelletlen meg is fizetik. Összeállításunk első részében a Nyugat-Európából érkező rendezőket vettük górcső alá.
Majdnem mindenki (The Matrix / Mátrix, r. Andy Wachowski, Lana Wachowski, 1999)
Ha napszemüveg, akkor Mátrix!...
Majdnem mindenki (The Matrix / Mátrix, r. Andy Wachowski, Lana Wachowski, 1999)
Ha napszemüveg, akkor Mátrix! Ha az egy filmre jutó napszemüvegek számát vesszük figyelembe, akkor a Wachowski-fivérek kultfilmje mérföldekkel leelőz minden egyéb alkotást, itt ugyanis majdnem minden karakter napszemüveget visel. A producerek döntésének következtében hőseink egy viszonylag ismeretlen márka, a Blinde szemüvegeiben pompáznak, ám minden egyes szereplő, karakterének megfelelően, személyesen tervezett és gyártott modellel rendelkezik. A Blinde alapítója, Richard Walker olyan cégekkel versenyzett, mint a Ray-Ban és az Arnette, de a szélsőségesen kusztomizált darabokkal végül hatalmas sikert aratott, és ő lett a sikeres kiválasztott. A hajsza után Walkert Sydney-be repítették, ahol a film forgatásának ideje alatt egy optikus irodájának hátsó részében készítette a szereplők csodaszemüvegeit.
Kubrick Lolitája nem a divatházak logóival ellátott gardróbok miatt emlékezetes, a szív alakú napszemüveg mégis kellőképp vonzóvá teszi ledér gazdáját. A dolog érdekessége pedig az, hogy ez a szemüveg fel sem tűnik a filmben, csak a plakáton látható (Sue Lyon egy másik típusú napszemüveget hord a filmben), mely Bert Stern fotóival büszkélkedhet, mégis a filmhez tartozó egyik legemlékezetesebb képhez tartozik. A kacér kislányt legelőször a kertben napozva látjuk, bikiniben, szalmakalapban, és macskaszem formájú napszemüvegben, mely közel sem maradt annyira ikonikus darabja Kubrick művének, mint a plakáton szereplő piros darab, mely életet lehel a fekete-fehér film minden apró részletébe.
Audrey Hepburn határtalan eleganciáját senkinek nem kell bemutatni. A film plakátján rendkívül hosszú szipkával pózoló Holly Golightly a huszadik századi amerikai filmművészet egyik legikonikusabb képei közé tartozik, bár Edwards filmjében több emlékezetes stíluselem is megfordul. Ezek közé tartozik a híres napszemüveg is, melyet sokan összetévesztenek a Ray-Bannel, bár igazából az Oliver Goldsmith által tervezett Manhattan modellről van szó. A film 50 éves évfordulójának alkalmából tavaly márciusban piacra bocsájtották az eredeti tökéletes másolatát, ezúttal öt különböző színű kerettel. Így ötszáz dollár ellenében bárki megteheti az első lépést Hepburn utólérhetetlenül tökéletes stílusa felé.
Arnold Schwarzenegger lehetett az első Gargoyle-ikon a halálosztó Terminátor szerepének köszönhetően, bár a nyolcvanas évek Amerikája túlcsordult a Gargoyle-szemüvegektől, olyan volt, mint manapság a Ray-Ban vagy a Police. A tipikus formájú klasszikus ANSI napszemüveg az első részben tűnik fel, bár ironikus módon a második részben már egy Persols modellben folytatja világmegváltó tevékenységeit. A Gargoyle tökéletes választás volt az akciófilmhez, lencséje ugyanis speciálisan kifejlesztett állóképessége révén akár egy 22-es kaliberű golyót is képes kivédeni. Ugyanakkor a NASA által kifejlesztett karcmentes felülettel és páramentesítő bevonattal is rendelkezik. Elpusztíthatatlan, csakúgy mint gazdája.
Marcello Mastroianni mai napig az olaszok egyik legnagyobb divatikonja, hiszen az elsők között volt, aki ráébresztette az embereket arra, hogy stílusosnak lenni nem feltétlenül azt jelenti, hogy valami borzasztó drágát és márkásat kell viselni, a lényeg legtöbbször a szabáson és a színeken van. A többi „adja magát". A tökéletesség megtestesítője persze soha nem mondott nemet a drága holmiknak, így a Nyolc és fél szorongó rendezőjeként visszafogott Prada napszemüvegbe rejtőzött a világ elől. Komoly viták folytak arról, hogy Dior, Persols, esetleg Chanel vagy Ray-Ban legyen a nyertes, de végül a Prada győzedelmeskedett. Az SPR07F modellt még ma is gyártják, ára kétszáz dollár körül van, a Mastroianni-féle vintage modell ára viszont 2000-2500 körül mozog.
Marion 'Cobra' Cobretti (Cobra / Kobra, r. George P. Cosmatos, 1986)
A 80-as évek kultuszfilmjében Sylvester...
Marion 'Cobra' Cobretti (Cobra / Kobra, r. George P. Cosmatos, 1986)
A 80-as évek kultuszfilmjében Sylvester Stallone egy, manapság is nagyon népszerű Ray-Ban RB 3030 Outdoorsman napszemüvegben osztja az igazságot. A kiegészítő nem csupán néhány perc erejéig tűnik fel, hiszen a főhős nagyjából a teljes film hosszában viseli, sőt, még a film plakátján is így látható. Ez a szemüveg sokkal masszívabb darab, mint a standard aviátor, fekete keretével és tükrözött felületű lencséivel komoly tiszteletet követel, amire Marion Cobrettinek szüksége is van. Ráadásul, a szemüveg szárának vége szófogadóan viselője fülére kanyarodik, így komolyabb akciók közepette sem esik le gazdája fejéről.
Több kollegájához hasonlóan Johnny Depp is egy narancssárga lencséjű Ray-Ban modellben vadássza az Amerikai Álmot. A kifejezés helytálló, ugyanis az RB 3138 „Shooter" aviátor-szemüveg egy apró, de lényeges különbséggel rendelkezik társaihoz képest. A lencsék között egy apró gyűrű található, ami állítólag komoly segédeszköz lehet vadászás vagy lövés közben, a neve is innen ered. A Duke karakterével eggyé vált kiegészítő viszont nemcsak trendi, hanem kényelmes is, és kitűnő UV-szűrője van... ami igencsak fontos lehet, ha az ember tágult pupillákkal rója az országutat a hőségben.
A Ray-Ban „vándorszemüvege" (Wayfarer) évtizedeken keresztül jelen volt a mozivásznon. Legelőször 1955-ben tűnt fel Nicholas Ray klasszikusában (Rebel Without A Cause / Haragban a világgal), a jóképű James Dean kiegészítőjeként, de azóta már láthattuk Sean Connery, Tom Cruise, valamint Christian Bale társaságában is. Az Amerikai pszichó megfilmesítésében Patrick Bateman nem véletlenül visel Wayfarert, ugyanis Bret Easton Ellis regényeiben többször is említést tesz a típusról. A filmkészítők számára Ellis kiváló alapanyagot szolgáltatott, ami a karakterek arculatának pontosságát illeti, ezért könnyűszerrel hűek maradhattak az eredeti anyaghoz.
Bridgett Sellers jelmeztervező ügyesen belopott némi extravaganciát a szigorúan katonai felszereltségű bázisra, ahol Peter Sellers három főszereplő metamorfózisán is átesik. Közülük az egyik legemlékezetesebb Dr. Strangelove karaktere, mely során Sellers szőke hajjal, színes lencséjű szemüvegben pompázik. Kubrick szatírája közel ötven éve készült, viszont úgy tűnik, hogy Dr. Strangelove örökre divatot teremtett. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a tavalyi Massada Eyewear kollekcióban már az ő nevével fémjelzett szemüvegek is pompáznak, lengyel és angol designerek műveként.
A H.G. Wells regénye alapján készült klasszikus horror főhőse egy orvos (Claude Rains), aki felfedezi a láthatatlanság szérumát, majd fásliba tekerve testét, napszemüveggel takarva „arcát" egy kis faluba menekül, ahol reményei szerint meghúzódhat, titokban tartva felfedezését. A 30-as évek remekbeszabott szörnye igencsak érdekes napszemüveggel védte fizimiskáját, ugyanis a lencsék nemcsak a szemből, hanem az oldalról érkező fényt is megszűrték. A futurisztikus szemüveget azóta Vincent Price is magára öltötte egy Poe-adaptációban (The Tomb of Ligeia, r. Roger Corman, 1964), és akár mi is potom áron megtehetjük, ha jobban körülnézünk a bolhapiacokon, valamint különböző internetes portálokon, és kiélezzük szemeinket a vintage termékekre.
Interjú Miklauzic Bencével. Nagy mozirendezők tévéfilmjeiről: Ingmar Bergman, Robert Altman, Krzysztof Kieśłowski. Szakma és magánélet konfliktusa a 70-es évek detektívfilmjeiben. California dreamin’, 4 luni, 3 săptămâni şi 2 zile, Inland Empire, A másik oldalon.
Kilenc év után egy szexuális és rasszista feszültséggel teli amerikai erotikus krimi, a The Paperboy főszereplőjeként...
Kilenc év után egy szexuális és rasszista feszültséggel teli amerikai erotikus krimi, a The Paperboy főszereplőjeként tért vissza Nicole Kidman a 65. cannes-i filmfesztiválra, amellyel azonnal esélyessé vált a legjobb női alakítás díjára.
Sacha Baron Cohen régóta várt új filmje szakít az előző három mockumentarista stílusával, és egy kanonizációs...
Sacha Baron Cohen régóta várt új filmje szakít az előző három mockumentarista stílusával, és egy kanonizációs próbálkozás eredményeképpen „rendes” narratívája van. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne röhögni rajta.
Szilveszter éjszakáján az ünneplő városban egy izgatott férfiember próbálja eljátszani a „hirtelen közbejött”...
Szilveszter éjszakáján az ünneplő városban egy izgatott férfiember próbálja eljátszani a „hirtelen közbejött” tervváltoztatás spontaneitását, hogy mit sem sejtő kedvesét még jobban meglepje a pontosan kigondolt és káprázatosra fabrikált leánykéréssel. Megható mondatok a kivilágított erkélyen; igen! – rebegi az ifjú ara. Csillogó szempárok, felemelő zene, révbe ért életek. Vége. Így, vagy a téma hasonló variációjával mutatja be a szerelem mindent elsöprő győzelmét az átlag romkom. Csakhogy a kihívás valójában ezután kezdődik. Az Ötévesjegyesség a mézeshetek hormondömpingje utáni hétköznapok izgalmáról, az együttmaradás útvesztőiről, és a szerelem fenntartásáról szóló keserédes komédia.
Két barát úgy dönt, közösen vállalnak gyereket, ám megtartják plátói kapcsolatukat, így kerülve el a gyerekek...
Két barát úgy dönt, közösen vállalnak gyereket, ám megtartják plátói kapcsolatukat, így kerülve el a gyerekek a romantikus párkapcsolatokra mért hatásait.
Joss Whedon grandiózus szuperhős-tablója évek óta közbeszéd tárgya, a hosszúra nyúlt várakozás kultuszt és ...
Joss Whedon grandiózus szuperhős-tablója évek óta közbeszéd tárgya, a hosszúra nyúlt várakozás kultuszt és nem kevés rejtélyt szőtt köré, és nem utolsósorban a benne összegyűlő hősök egyéni felvezető-filmjei is szították a sóvár vágyat a nagyérdeműben, ahogyan azt kell. Szerencsére mindez nem volt hiábavaló, és a magas elvárások ezúttal igazi minőséggel találkoznak: a Bosszúállók értő műgonddal vezényelt akcióbomba, ráadásul a karakterkezelés terén is dicséretesen teljesít – A sötét lovag és az X-Men: Az elsők mellett a legjobb szuperhős-film, ami mozikba került az utóbbi években.
Egy korábbi elit ügynök kettős küldetésre indul: meg kell mentenie egy kínai lányt a Triádoktól, és egy széfkombináció...
Egy korábbi elit ügynök kettős küldetésre indul: meg kell mentenie egy kínai lányt a Triádoktól, és egy széfkombináció segítségével túl kell járnia az orosz maffia, korrupt New York-i elöljárók és a Triádok eszén is.
Gabriel Achim elsőfilmes rendező frissen bemutatott produkciója arra enged következtetni, hogy a román újhullámban...
Gabriel Achim elsőfilmes rendező frissen bemutatott produkciója arra enged következtetni, hogy a román újhullámban már nehezen lehet kiemelkedőt alkotni: az egy évtizede élő irányzat lehetőségei már javarészt ki lettek aknázva, és az utóbbi filmeknél már érezni, hogy egy lére megy minden, bevált recept szerint, kockázatok nélkül.
A franciák válasza aPrecious – A boldogság árára és a Winter’s Bone – A hallgatás törvényére: kisrealista tereptanulmány a családon belüli bűnelkövetésről, a párizsi társadalom mélyrétegeiről, a rendőrség gyermekvédelmi munkacsoportjának magánéletéről és mindennapos harcairól. Az igazmondás délibábját hajszoló Maïwenn filmje – habár húsbavágóan valósághű – sajnos túl sokat markol, és keveset fog.
Az utóbbi években Tim Burtonnel igencsak elszaladt a ló. A rendező ’80-as, ’90-es évekbeli, sötét humorú, groteszk...
Az utóbbi években Tim Burtonnel igencsak elszaladt a ló. A rendező ’80-as, ’90-es évekbeli, sötét humorú, groteszk anti-tündérmeséivel (Beetlejuice, Ollókezű Edward) görbe tükröt tartott közönsége elé. Manapság inkább azzal van elfoglalva, hogy saját egyedi világát egyszerű és közhelyes, buta popcorn-mozivá változtassa át.