/ /

Török cikkek

14. TIFF 6. – Betibú; Hikiko Kourin / The Revenge Channel; Urok / The Lesson / A lecke; Annemin sarkisi / Songs of My Mother

2015. június 4. · írták: , , ,

Van itt megint minden: eladósodott bolgár tanárnő, bosszút álló japán tinédzserlányok, spanyol krimiregény-írónő és kurd öreganyó. Több van már a TIFF-ből mögöttünk, mint előttünk, de még mindig érnek meglepetések.

// kritika  // fesztivál

Nuri Bilge Ceylan: Kis Uykusu / Winter Sleep / Téli álom

2015. január 22. · írta

Hemingway úgy gondolta, hogy „senki sem különálló sziget”, azonban Nuri Bilge Ceylan cannes-i nagydíjas Téli álom című filmjének emberi kapcsolatai láttán ennek ellenkezőjéről győződünk meg. Minden ember egy sziget tehát, gondolhatjuk a 196 perces játékidőnek közel a végén, ráadásul egy olyan sziget, ahol barlanglakásba tuszkoljuk a szeretteink iránti empátiát, a megértést és a feltétel nélküli elfogadást, majd hagyjuk, hogy ráhavazzon.

// kritika  // filmdráma

Kalotaszegtől Kairóig – s vissza – Széfeddin Sefket bejre emlékezik volt felesége

2012. szeptember 6. · írta

Széfeddin Sefket nevére kevesen emlékeznek ma, pedig nagyon izgalmas figurája a magyar–román–török kultúrtörténetnek, ráadásul munkássága átível mindenféle műfajokon és műnemeken: filmes, zenei és irodalmi része is van. Viszonylagos ismeretlenségének az is oka lehet, hogy neve számtalan alakváltozatban fordul elő: még az IMDb-n is két verzióban szerepel, egyszer a Kalotaszegi Madonna írójaként, magyarul, aztán arabos átírásban jópár egyiptomi film rendezőjeként.

// beszámoló  // filmtörténet, portré

Nuri Bilge Ceylan: Bir zamanlar Anadolu'da / Volt egyszer egy Anatólia

2012. április 16. · írta

Nuri Bilge Ceylan gyönyörű filmjeiben (Uzak / Messze, Ikimler / Éghajlatok) emberi állapotokat fotografált. A három majomban (Üç maymun, 2008) azonban váltott és a bűn ontológiája felé fordult. Legújabb cannes-i (megosztott) nagydíjas mozijában továbbszövi új témájának metafizikáját, bizonyítva, hogy az előbbi mozi egy új alkotói ciklus kezdete volt.

// kritika  // filmdráma, bűnügyi film

Nuri Bilge Ceylan-portré 2.

2010. október 22. · írta

Miután elkészítette gyermekkori emlékeiről szóló kis vidéki trilógiáját, Ceylan másik otthonába, Isztambulba helyezte át filmjeinek színhelyét. A nagyvárosi és a falusi környezet közötti szakadék „leírását” azonban fokozatosan járta körül. Az átmenetben fontos szerep jut az iróniának és az erkölcsi példázatoknak, majd a kegyelem hiányának is.

// tanulmány  // portré

Marian Crişan: Morgen

2010. október 5. · írta

A Morgen elején egy kopott csónakos motorbiciklin „vágtató” férfit követünk hosszan, akit a határhoz érve – holott jól ismerik – nem akarnak továbbengedni, mivel élő halat szállít motorján. Az egyik határőr egy idő után meglágyul(na), de a társa hajthatatlan: a törvényre hivatkozva továbbengedné az embert, de a halat nem. Nehézkes főhősünk beletörődik, a halat kiönti egy kanálisfödőre, s míg az kiszenved, ő továbbmegy. A határok felszabadultak, a korlátoltság határtalan.

// kritika  // román

Fatih Akin: Soul Kitchen

2010. május 28. · írta

A Berlinálé és Cannes díjaival, illetve az Európai Filmakadémia elismeréseivel jutalmazott drámák után Fatih Akin Soul Kitchen című vígjátékával némileg könnyedebb stílusra váltott, jóllehet ezúttal is ragaszkodott a megszokott „multikulturális” közeg megteremtéséhez. A 2009-es Velencei Filmfesztivál zsűrijének különdíja azonban szépen bizonyítja, hogy szívmelengető komédiája nem jelent értékcsökkenést a komolyabb hangvételű filmjeihez képest.

// kritika  // filmdráma, vígjáték

Yesim Ustaoglu: Pandora'nin kutusu / Pandora szelencéje

2009. augusztus 20. · írta

Habár a magas- és tömegkultúra mostanság nem éles szembenállásában, hanem többnyire produktív kölcsönhatásában kerül bemutatásra a midcult filmkészítésnek köszönhetően, az mégiscsak ironikus, amikor a kettő közötti hasonlóság a – gyakran jogtalanul – a tömegkultúrához asszociált egyszerűség és felszínesség lesz, az olyan filmeknek köszönhetően, mint például a Pandora szelencéje

// kritika  // filmdráma

Huseyin Karabey: Gitmek –  Benim Marlon ve Brandom / My Marlon and Brando

2009. június 3. · írta

Az idei, 8. TIFF reklámspotjának csobányszerelem-motívum akarva-akaratlanul rányomta bélyegét a fesztiválprogramba beválogatott filmekre – legalábbis erre a következtetésre jutottam kétnapi (kiábrándító) tiffezés után, mely alatt több, heteroszexuális pár (filmi) párkapcsolatának a válságát is „végigizgulhattam” (pl. Tokyo sonata, Revanche, Alle anderen).

// kritika  // filmdráma

A feltörekvő török mozi

2004. június 15. · írta

Az utóbbi öt évben gyakorta hallhattuk a török mozit emlegetni. A nemzetközi filmporondon mára jól ismert az olyan rendezők neve, mint Nuri Bilge Ceylan, Zeki Demirkubuz vagy Yeşim Ustaoğlu. Ceylan 2002-es Cannes-i Fesztiválsikerének köszönhetően (a Zsűri Nagydíja és a Legjobb színésznek járó díj az Uzak / Messze filmért) talán nem túlzás a török filmművészet nemzetközi hírnevéről beszélni.

// tanulmány  // nemzeti plán