/ /

Trilógia cikkek

Az állatorvosi ló Középföldén: Tolkien-filmek Hollywoodban

2015. március 26. · írta

Amikor Peter Jackson bemutatta első Gyűrűk Ura-filmjét, nemcsak egy csapásra tette hisztérikus rajongóvá nézők millióit és emelte az eladási listák és a népszerűség új szintjére a regényt, hanem a high fantasy műfajába is új életet lehelt. A duplatrilógia produkciós sztorijának leglátványosabb vetülete mégis az, ahogy Hollywood bedarálta Tolkien világát. Középfölde brandesülése, a filmek blockbusterré fúvódása a filmipar állatorvosi lovaként vonultatja fel az álomgyári filmkészítés elmúlt másfél évtizedének legjellegzetesebb tüneteit.

// tanulmány  // fantasy, amerikai

Roy Andersson: Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről

2015. március 19. · írta

Az Egy galamb leült egy ágra, hogy tűnődjön a létezésről az emberi élet apró mozzanatain keresztül mutatja be, mennyire nevetségesen jelentéktelen, de abszurd módon vicces apró pontok vagyunk az Univerzumban, amikor nem vagyunk éppen gonoszak.

// kritika  // vígjáték, európai

Ulrich Seidl: Paradicsom-trilógia (Liebe, Glaube, Hoffnung)

2013. május 31. · írta

Egy osztrák család női tagjai külön-külön töltik vakációjukat: Teresa a vakítóan fehér kenyai partokon keresi a feketék egzotikus romantikáját; nővére, Anna Maria végre élete legnagyobb szerelmének, Jézusnak szentelheti minden szabad percét; lánya, Melanie pedig egy túlsúlyos tizenévesektől hemzsegő diétázó-táborban próbál megszabadulni fölösleges kilóitól és lehetőleg ártatlanságától is. Három nő, három történet, három nagyjátékfilm: fikció vagy dokumentált valóság? 

// kritika  // filmdráma

Christopher Nolan:  	The Dark Knight Rises / A sötét lovag: Felemelkedés

2012. július 31. · írta

Végtére is nincs abban semmi meglepő, hogy A sötét lovag: Felemelkedés megosztja a publikumot, hiszen a többség számára a trilógia középső darabja korábban már túl magasra helyezte a mércét, s ahhoz viszonyítva az utolsó felvonás fenemód ortodoxnak tűnik. Nolan ugyanis váratlan mértéktartásról tesz tanúbizonyságot: az előző opusz nyomasztó konzekvenciáit egy alapvetően fejlődéselvű, nem egyszer nagyon is álomgyári fogásokkal operáló történetben oldja fel.

// kritika  // akciófilm

Ingmar Bergman: Såsom i en spegel / Tükör által homályosan, 1961

2010. július 23. · írta

Ingmar Bergman életművének egyik legnyilvánvalóbb jegye a psziché filmképi kivetítése: minden filmjében a kamera szemével próbálta felfedni a lélek mélyszerkezetét. Filmes pszichoanalitikusnak is nevezhetnénk, de talán a filmes pszichoarcheológia terminus lehetne a legmegfelelőbb a bergmani mozgóképes lélekábrázolásra.

// kritika  // oscar-maraton, filmdráma