/ /

Vallás cikkek

Martin Scorsese: Silence / Némaság

2017. február 13. · írta

Hihetünk-e még abban, hogy Bergman, Tarkovszkij és még egy sor klasszikus után lehet újat mondani Isten csendjéről, kínzó némaságáról – más nézőpontból nézve az ember metafizikai magányáról? Előrebocsátom, hogy Scorsesének sem sikerült ez legújabb filmjében. Mégis, amiért a Némaságot érdemes megnézni (sőt talán újranézni), az főleg stílusában, elegánsan újracsomagolt, visszafogott üzenetében rejlik.

// kritika  // filmdráma, amerikai

Beda Docampo Feijóo: Francisco – El Padre Jorge / Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig

2016. április 4. · írta

A szentek életéről és karizmatikus egyházi személyekről készült, többnyire tévéfilmes eszközökkel operáló alkotások dömpingje az utóbbi időkben szinte szubzsánerré fejlődött. Céljuk – a középkori legendákhoz hasonlóan –, a kiválasztott személy életének vallásos érzületű, szentimentális, tanító jellegű bemutatása. E mozgóképek sorában vannak kiemelkedő és kevésbé sikerült, dagályos alkotások is. Az első dél-amerikai pápa népszerű személye szinte ordított egy ilyen presztízsfilm legyártásáért. Kérdés azonban, hogy a zsáner mérlegének melyik tányérját izmosítja a Ferenc pápa című mozi.

// kritika  // életrajzi

Manoel de Oliveira-portré

2015. május 15. · írta

106 éves korában – 2015. április 2-án – eltávozott Manoel de Oliveira, korunk egyik legtermékenyebb és legidősebb filmrendezője, akit az elmúlt 30 év alatt több életműdíjjal  kitüntettek, mert senki nem számított arra, hogy valaki 100 évesen és évente fog előállni újabb és újabb filmekkel. Pedig ez történt.

// tanulmány  // portré, filmtörténet

Interjú Török Ferenccel

2014. október 31. · írta

Török Ferenc friss filmje ténylegesen friss alkotás: nemcsak látványos, de dizájnos film véletlenekről és szerelemről, amelyben a fiatalok valóság elől menekülő és felnövést elodázó korhangulata tükröződik. A rendezővel indultunk a jelentésrétegek, a klipesztétika, valamint a francia újhullámmal és magyar újérzékenységgel szőtt párhuzamok nyomába.

// interjú  // magyar

Terry Gilliam: The Zero Theorem / A zéró-elmélet

2014. szeptember 29. · írta

Terry Gilliam legújabb alkotása egy vállveregetéssel lerendezhető, és ki tudja, mi lesz a sorsa. Érdekesebb film, mint legutóbbi munkái, de ez semmit nem jelent. A The Zero Theorem (A zéró-elmélet) sci-fi allegóriája ugyanis úgy recseg a Gilliam sajátjának tűnő szürreál-barokk vizualitásba préselt ezernyi szimbólum, gondolatfoszlány, és lehetséges értelmezés terhe alatt, hogy még a rendezőben elvakultan bízó nézők is rettegni fognak a film totális széthullásától. Ez szerencsére nem történik meg, ugyanakkor a sokat akaró szarka kloákájának bűze a film lesújtó zárlatáig kitart.

// kritika  // sci-fi, fantasy

Mozimágia mint pszichoterápia – Jodorowsky rendezései 2.

2014. május 9. · írta

Jodorowsky mindig figyelmen kívül hagyta a közízlést, így meggyűlt a baja a nagyközönséggel, azonban a midnight movie prototípusaként méltatott El Topóval saját műfajt fejlesztett ki (egyben maga a Jodorowsky-film vált zsánerré), ezzel híveket, követőket toborzott. Többi filmje producerek hozzájárulásával jött létre (Allen Kleintől Michel Seydoux-ig) vagy miattuk hiúsult meg (O története, Dűne).

// tanulmány  // portré, filmtörténet

Mozimágia mint pszichoterápia – Jodorowsky, a rendező 1.

2014. május 8. · írta

Alejandro Jodorowsky minden eddiginél hosszabb, 23 éves hiátus után jelentkezik mozival. Rögtön kettővel: a Jodorowsky’s Dune dokumentumfilm legambiciózusabb megvalósítatlan projektjéről, saját könyvén alapuló rendezése, A valóság tánca pedig életmű-összegző személyes-szerzői mozi és önéletrajzi film a rendkívüli karriert maga mögött tudó 85 éves művésztől.  

// tanulmány  // portré, filmtörténet