/ /

Varázslat cikkek

Michael J. Bassett: Solomon Kane

2010. augusztus 10. · írta

A Robert E. Howard novelláin alapuló Solomon Kane biztosan nem lesz akkora klasszikus, mint az Aranypolgár (Citizen Kane), és a fenti titulus is jobban illene az író híresebb hősének mozgóképes kalandjára, a Conan, a barbárra. A Solomon Kane azonban fontos darabjává válhat zsánerének, mivel Michael J. Bassett Európában csinálta meg, ami mostanában még Amerikában sem sikerül: kiválóan működő s&s-fantasy-t alkotott.

// kritika  // fantasy, kalandfilm

Jon Turteltaub: The Sorcerer's Apprentice / A varázslótanonc

2010. augusztus 4. · írta

Pár hónapon belül a második kalandfilmet fogadhatjuk a Bruckheimer-művek háza tájáról. Legutóbb a Perzsia hercege vérzett el a kritikusoknál, most pedig a Varázslótanonc kárhozott hasonló sorsra. A filmből ugyan kiderül, mi az a „magyar tükörcsapda”, összességében azonban egy középszerű, lélektelen moziról van szó.

// kritika  // kalandfilm, fantasy

Stefen Fangmeier: Eragon

2007. február 15. · írta

A Gyűrűk ura jelentős sikere ellenére is a fantasy csak megtűrt műfajnak számít irodalomban és filmben egyaránt, főleg mióta a korábban „felnőtt” műfajnak számító mese végképp a gyerekkultúrába süllyedt. Nem szokás már komolyan venni a varázslós-legkisebbkirályfis-sárkányos történeteket, a tiszta fantázia világát, hiszen csak gyerekeknek szól, legfeljebb tizenéveseknek, akik, mint célcsoport, a szórakoztatóipar definíciója szerint egy mindenevő, szellemileg fejletlen állatfajta, mely a nyáladzás mellett pénzt csepegtet a testnyílásaiból, és a neki készült alkotások egyetlen célja a pénzkiválasztás serkentése.

// kritika  // fantasy

John A. Davis: The Ant Bully / Hangya Boy

2006. október 15. · írta

Hol vannak azok a régi szép idők, amikor még igazi eseményszámba ment egy-egy egész estés animációs film premierje? Hol vannak azok régi szép idők, amikor még az „egészestések” kuriózumnak számítottak? Talán örökre elfeledhetjük, mint ahogy azt is, hogy korunk animációs filmjei igazán eredeti ötletre építsenek. Korunk animációs filmjeinek ugyanis gyakran visszatérő motívuma az apróra zsugorodott/zsugorított kisfiú, aki megváltozott méreteiben is kénytelen megállni helyét a (félelmetessé változott) világban, és itt elég ha csak a svéd Selma Lagerlöf Nils Holgerssonjára gondolunk.

// kritika  // animáció