/ /

Vígjáték cikkek

Keenen Ivory Wayans: Scary Movie / Horrorra akadva

2001. január 15. · írta

A 90-es évek derekától a mainstreambe behatoló és ott máig virágzó trendet elindító, az öncélú gusztustalanságot és az ordenáré humort fókuszba emelő korcs mozgókép-mutációk sorozattermelésének korában semmi meglepő sincs abban, ha egy hitvány hatásmechanizmussal és olcsó eszközökkel dolgozó mű siker, mégpedig nagy siker lesz. A multiplexekben az első sorokba tolakodott a pucér, kendőzetlen ízléstelenség: tünetértékű, hogy az olyan, a legnagyobb jóindulattal is minimum selejtesnek minősíthető mozik, mint amilyen a Bölcsek kövére 2., az Agyatlan apartman vagy a Hangyák a gatyában kasszasikerek lehettek.

// kritika  // horror, vígjáték

Neil LaBute: In the Company of Men / Férfitársaságban

2000. december 15. · írta

Mindig is volt valami rátarti büszkeség és titkos megelégedettség abban, ahogyan Hollywood a románcokat kezelte és a szerelmi divatokat igazgatta. De míg a 40-es évekig évtizedenként szorgalmasan javítgatta és újradefiniálta a love-style-t és a férfi-nő ideálok vonulatát, a hatvanas évekre mintha kifogyott volna a szuszból; éppen akkorra, amikor a nemi szerepek és a romantika konvenciói radikálisan átalakulnak.

// kritika  // vígjáték, filmdráma

Jon Turteltaub: The Kid / A kölyök

2000. november 15. · írta

Miért narancssárga a Hold telehold idején? Nos, aki erre az egyéb kontextusban talán izgalmas kérdésre szeretne választ kapni, a legjóindulatúbb jelzővel is csak gyermetegnek titulálható „alkotás" végigunatkozása helyett lapozzon fel inkább egy asztrológiai lexikont.

// kritika  // vígjáték

Tom Dey: Shanghai Noon / Új csapás

2000. október 15. · írta

A Hollywoodban jó ideje dívó műfajkeverési hisztéria ritkán szül fogyasztható darabokat. A különböző zsánerek összebékítését célzó, kényszer szülte divat áramán születő hibridek java hitvány fércmű, vaskos melléfogás. Ez persze nem akadálya annak, hogy ne próbálkozzanak újra és újra a rendezők: az eredetiség utáni hajszában a paródia mellett még a műfajkeverés tűnik a leginkább járható (egér)útnak.

// kritika  // western, vígjáték

Todd Phillips: Road Trip / Cool túra

2000. október 15. · írta

Minek ez az egész?! – szegezem magamnak a költői kérdést. Persze pontosan tudom az okát. Kell, mert a Road Trip és a hozzá hasonló darabok borzalmasan olcsón legyárthatók, s a marketingköltségeket hozzászámolva sem terhelik meg jobban gyártójuk költségvetését, mint teszem azt, egyetlen jónevű színész szerződtetése. (A Road Trip, mint befektetés a maga 65 millió dolláros bevételével már Amerikában sokszorosan megtérült, újabb dicsőséget szerezve a Gladiátorral, a Csibefutammal és az új Woody Allen-filmmel busásan jövedelmező nyarat záró Dreamworks-nek).

// kritika  // vígjáték, romantikus

Raja Gosnell: Big Momma's House / Gagyi mami

2000. október 15. · írta

Mivel is ünnepelhetnék jobban a hazai filmforgalmazók az uborkaszezon végét, mint egy jó kis amcsi vígjátékkal, amire majd csak úgy tódul a popcornt rágcsáló közönség? – kérdezhetnénk némi malíciával. S ez a Gagyi mami című dolgozatra felerészben igaz is: hamisítatlan Martin Lawrence-es bohóckodással állunk szemben, amely szériatermék mivoltát sem tagadhatja le, amolyan közepes, megbízhatóan emészthető, ahogy ezt a beharangozókban szokták emlegetni.

// kritika  // vígjáték

Kevin Smith: Dogma

2000. október 15. · írta

A Clerks (Shop-Stop), a Mallrats és kedvencem, a Chasing Amy (Képtelen képregény) után elérkeztünk Kevin Smith negyedik filmjéhez, a műfajilag behatárolhatatlan Dogmához. Igen, a Dogma őrzi szerzője korábbi filmjeiben felvillantott erényeit. Igen, a Dogmában sokat és viccesen szövegeinek, a Dogma tele van képregénybe illő, de szeretettel felskicceit karakterekkel, s igen, a Dogmában feltűnik Silent Bobként maga a rendező is, oldalán elmaradhatatlan társával, Jay-jel.

// kritika  // fantasy, vígjáték

Brian Levant: The Flintstones in Viva Rock Vegas / Flintstones 2. - Viva Rock Vegas

2000. szeptember 15. · írta

A nemzeti legendárium őriz egy történetet, mely szerint a Romhányi József (többek között a Kérem a következőt szövegírója) által magyarított Flintstone-szövegkönyvet a Hanna-Barbera producerpáros annak idején visszavásárolta, mivelhogy szellemesebbnek bizonyult az amerikai eredetinél. Ami igaz, az igaz: a Flintstone-rajzfilmek soványka történeteinek humora meglehetősen harmatgyenge.

// kritika  // vígjáték

Penelope Spheeris: Senseless / Az érzékek borzadalma

2000. szeptember 15. · írta

A hazai filmforgalmazás rendkívül rugalmasan alkalmazkodik a nyári uborkaszezonhoz. A főnökök tudják: ilyenkor strandolunk, pasizunk/csajozunk, moziba se azért megyünk, hogy valami nagyon súlyossal terheljék az agyunkat. Talán ezért került a mozikba a Senseless című vígjáték is, ahol Marlon Wayans (Darryl Whiterspoon) szédületes lendülettel mint az új, feketébe oltott Jim Carrey mutatkozik be: gyötri a képét ezerrel, és nagyobb a nyelve mint elődjének.

// kritika  // vígjáték

Mike Mitchell: Deuce Bigalow: Male Gigolo / Tök alsó

2000. augusztus 15. · írta

Eszükbejut néha Charlie Chaplin? A csavargó, aki az Aranyásókban a cipőfűzőjét eszi meg spagetti helyett? Vagy A diktátor zsidó borbélya, aki egész véletlenül Hitler hasonmása, és Brahms-ritmusokra borotváltja vendégeit? Vagy Stanley Laurel, azaz Stan, a híres páros egyik fele? Aki folyton szomorú, filmjeiben végig csetlik-botlik, de valahogy mégis mindig a kövér Pan viszi el a balhét?

// kritika  // vígjáték