/ /

Vígjáték cikkek

Gore Verbinski: The Mexican / A mexikói

2001. május 15. · írta

Julia Roberts és Brad Pitt ugyanahhoz a sztárkaszthoz tartoznak: nagyon sokat érnek, mert nagyon sok nézőt vonzanak. Mindent megadnak értük, mert megéri: függetlenül a nevükkel fémjelzett film minőségétől, hosszától, rendezőjétől vagy mondandójától, sztárkultuszuk megtölti a nézőteret. Abban is hasonlítanak egymásra, hogy millió dolláros mosolyukon és tökéletesre edzett testükön kívül színészi érzékkel is bírnak. Nem túlzottan tehetségesek, de képesek és igyekeznek is fejlődni.

// kritika  // vígjáték, akciófilm

Donald Petrie: Miss Congeniality / Beépített szépség

2001. május 15. · írta

A Beépített szépség lopott-kopott Hamupipőke-történet a legrosszabb amerikai komédiák modorában. A címszereplő Sandra Bullock producerként is jegyzi a filmet, jelezve ezzel, milyen fontos volt számára celluloidra vetni ezt a műfaját tekintve kiismerhetetlen, aktualitásában a BMX-banditákkal vetekedő, humorában a kaka-pisi filmeket is alulmúló gyors felejtésre ítélt al-alkotást.

// kritika  // vígjáték, amerikai

Nancy Meyers: What Women Want / Mi kell a nőnek?

2001. május 11. · írta

A férfiak a Marsról, a nők pedig a Vénuszról jöttek, így logikus, hogy nem értik meg egymást. Ennek az utcai könyvstandokon népszerűsített bölcsességnek a fejtegetésével indul a Mi kell a nőnek? című amerikai filmvígjáték, amelynek rendezőnője, Nancy Meyers a nemek közti ősi kommunikációs zavar okát eléggé elfogult módon a férfiakban, de azoknak is sajátos képviselőjében, a macsóban véli felfedezni. A macsó, per definitionem, folyton félreérti a nőket, hacsak nem történik vele csoda.

// kritika  // vígjáték, amerikai

Harold Ramis: Bedazzled / A bájkeverő

2001. február 15. · írta

Stanley Donen 1967-es Bájkeverő című filmje ezredvégi feminista szempontból értelmeződött újjá a vásznon, éspedig a „cherchez la femme” elvének alapján. Szegény földi halandót - a politikai korrektség elvárásait követve - nőstényördög kísérti, méghozzá nem is akárki, hanem egy igazi Esteé Lauder-modell (állítása szerint színésznő): Elizabeth Hurley.

// kritika  // romantikus, vígjáték

Kevin Lima: 102 Dalmatians / 102 kiskutya

2001. február 15. · írta

Úgy tűnik 2000 a sikeres filmek ötlettelen folytatásának éve. A Nutty Professor 2. és a Book of Shadows: Blair Witch 2. című produkciókhoz hasonlóan a 102 kiskutya is kizárólag azért készült el, mert a 101 kiskutya kasszasiker volt. A Walt Disney vetett egy pillantást az 1996-os bevételekre, és az ott látottak (130 millió dollár) elegendő érvnek bizonyultak a folytatás elkészítéséhez.

// kritika  // vígjáték

Bobby Farrelly-Peter Farrelly: Me, Myself & Irene / Én és én meg az Irén

2001. január 15. · írta

Semmi bajunk nem lenne ezzel az alkotással, ha nem emlékeznénk olyan élénken az Ember a Holdon és a Truman Show című filmekre. Ha Milos Forman és Peter Weir (Holt költők társasága) nem mutatta volna meg a fél világnak, hogy Jim Carrey alkalmasint színészi feladatok elvégzésére is alkalmas. Azaz filmszerű filmekben is helytáll, s nemcsak egymás mellé fűzött gagparádékban.

// kritika  // vígjáték

Jay Roach: Meet the Parents / Apádra ütök

2001. január 15. · írta

Az amerikai filmművészetben az önirónia-komédia műfajának nagy mestere Woody Allen. Valljuk be őszintén, olyan fizikai adottságai vannak, amelyek rendkívül megkönnyítik feladatát. Ben Stillertől viszont annál kevésbé várjuk el, hogy mindenki szeme láttára palit csináljon magából. S talán épp ebben rejlik az Apádra ütök (Meet the Parents) című filmben nyújtott teljesítményének nagyszerűsége.

// kritika  // romantikus, vígjáték

Keenen Ivory Wayans: Scary Movie / Horrorra akadva

2001. január 15. · írta

A 90-es évek derekától a mainstreambe behatoló és ott máig virágzó trendet elindító, az öncélú gusztustalanságot és az ordenáré humort fókuszba emelő korcs mozgókép-mutációk sorozattermelésének korában semmi meglepő sincs abban, ha egy hitvány hatásmechanizmussal és olcsó eszközökkel dolgozó mű siker, mégpedig nagy siker lesz. A multiplexekben az első sorokba tolakodott a pucér, kendőzetlen ízléstelenség: tünetértékű, hogy az olyan, a legnagyobb jóindulattal is minimum selejtesnek minősíthető mozik, mint amilyen a Bölcsek kövére 2., az Agyatlan apartman vagy a Hangyák a gatyában kasszasikerek lehettek.

// kritika  // horror, vígjáték

Neil LaBute: In the Company of Men / Férfitársaságban

2000. december 15. · írta

Mindig is volt valami rátarti büszkeség és titkos megelégedettség abban, ahogyan Hollywood a románcokat kezelte és a szerelmi divatokat igazgatta. De míg a 40-es évekig évtizedenként szorgalmasan javítgatta és újradefiniálta a love-style-t és a férfi-nő ideálok vonulatát, a hatvanas évekre mintha kifogyott volna a szuszból; éppen akkorra, amikor a nemi szerepek és a romantika konvenciói radikálisan átalakulnak.

// kritika  // vígjáték, filmdráma