/ /

Zenés film cikkek

A szőkék is szendén kezdték – A 75 éves Halász Judit portréja

2017. december 9. · írta

Lehet, hogy kiment egy ideje a szendeség a divatból? Halász Judithoz hasonló jelenséggel ugyanis nem igazán találkozik mostanság a néző sem filmen, sem más médiumban. E típus egykori képviselői közé sorolhatjuk még talán Pogány Juditot vagy az erdélyi Széles Annát. Ám mintha az ő fiatalkorukkal együtt ez a nőtípus is eltűnt volna a filmvászonról, ha szabad egyáltalán napjainkban ilyet mondani.

// tanulmány  // portré

Kerékgyártó Yvonne: Free Entry

2014. szeptember 22. · írta

Kerékgyártó Yvonne első egészestés nagyjátékfilmje, a Free Entry az anyagi keretekhez és a forgatási nehézségekhez képest egy jó életműindítás, miközben a huszonegyedik század fiatalságának nemzedéki közérzetét is kiválóan megfogalmazza. Talán az sem véletlen, hogy a köznyelvben már csak „Sziget-filmként” emlegetik.

// kritika  // zene, függetlenfilm

Yaron Zilberman: A Late Quartet / Búcsúkoncert

2013. július 25. · írta

Bár a nyári blockbusterszezon óriásrobotjai, acélemberei és örökifjú vámpírjai körül gerjesztett PR-zajban úgy tűnhet, hogy a mai mozik már főleg csak kamaszoknak (esetleg kamaszlelkű felnőtteknek) tartogatnak izgalmakat, a szélesen értelmezett fősodorban éppen ellentétes irányú folyamatok zajlanak. Mivel az ötvenes évek autósmozijaiban fogant baby-boomerek mára nyugdíjasok lettek, jelenleg a leggyorsabb ütemben növekvő korcsoportot amerikában a hatvanöt év felettiek képezik.

// kritika  // filmdráma, zene

Jason Moore: Pitch Perfect / Tökéletes hang

2013. március 28. · írta

A nagy hollywoodi ötletválság és forgatókönyv-újrahasznosítás már eddig is számos kellemetlen és bosszantó élménnyel „örvendeztette meg” nézők ezreit világszerte, ezért a Tökéletes hanghoz hasonló filmek felé rengeteg (és tegyük hozzá, hogy általában jogos) előítélettel közelítünk. Feltéve, hogy egyáltalán közelítünk, mivel a zenés vígjátékokat már eleve csak egy jól körvonalazott közönség szokta látogatni hűségesen. Pedig Jason Moore első nagyjátékfilmje megérdemelné a figyelmünket, mivel tartogat pár kellemes meglepetést.

// kritika  // musical

Ola Simonsson, Johannes Stjärne Nilsson: Sound of Noise / Zajháborítók

2011. szeptember 7. · írta

6 dobos, 4 terrortámadás, 3 klipszekvencia és 1 geg a Zajháborítók mérlege, amely nyugodtan pályázhat „az év legeredetibb abszurditása” címre. A skandináv nagyvárost zajszimfóniákkal terrorizáló zenészek regéje a politikai szatíra, a rendőr-vígjáték és a fantáziamese között egyensúlyoz, ám sokszínűsége ellenére is fő hübrisze, hogy inkább a zenei, mint a filmes kreativitás non plusz ultrája.

// kritika  // zene

Todd Haynes: I’m not there – Bob Dylan életei

2008. október 10. · írta

[kritikaíró pályázat] Todd Haynes amerikai, félig-meddig független filmes pályája legalább annyira sokszínű, mint az I’m Not There hősének, a pop-költő Bob Dylannek. A csokorba gyűjtött panoptikum mozgókép, a 60-as években berobbanó zenész ikon világait igyekszik megrajzolni, tagadva a biopic mozi összes sallangját.

// kritika  // zene