/ /

Zseni cikkek

Peter Greenaway: Eisenstein in Guanajuato / Eisenstein Mexikóban

2015. november 16. · írta

Greenaway 2007-es Éjjeli őrjárat (Nightwatching) című rendhagyó Rembrandt-filmportréjában a festő kultikus képéből épített fel egy egész művészportrét, miközben képrejtvényt is feladott nézőinek azzal az intéssel, hogy korunk vizuális szennyezésében érdemes újra a képek mögé látni. A barokkmániás angol rendező új víziója hasonló képlettel kecsegtet: a szovjet montázspápa, Szergej Eisenstein egy sanyarú sorsú, 30-as évek elején zajló mexikói forgatását boncolgatja. De vajon egy újabb kudarcos műből kibontott művészetesztétika, vagy csak az egzotikum érdekelte a rendezőt?

// kritika  // életrajzi, vígjáték

James Marsh: The Theory of Everything / A mindenség elmélete

2015. január 23. · írta

Az életrajzi film műfajára leselkedő legnagyobb csapda az, ha az utómunka végére nem lesz belőle több, mint egy mozgóképpel illusztrált, némi díszlettel-jelmezzel megtámogatott lexikoni szócikkely. A mindenség elmélete még ilyen sincs: a Wikipédiáról többet lehet megtudni korunk egyik legragyogóbb fizikusáról, Stephen Hawkingról, mint ebből a filmből – bár mentségére szóljon, hogy nem onnan, hanem Hawking exfeleségének (ön)életrajzi könyvéből (Jane Hawking: Travelling to Infinity: My Life with Stephen, 2008) ihletődött. Meglepő mindez egy olyan rendezőtől, aki életrajzi filmmel (Man on Wire / Ember a magasban) nyert nemrég (hat éve) Oscart – igaz, hogy dokumentumfilmes kategóriában.

// kritika  // életrajzi

Neil Burger: Limitless / Csúcshatás

2011. március 29. · írta

A „mi lenne ha...”-mesék gyerekkorunk kedvenc történetei voltak, mert a fantázia nyargalásának csak a lámpaoltás szeghette szárnyát, s az is csak ideiglenesen. Filmre átültetve viszont valamiért nem működnek annyira. Talán pont azért, mert a mesét mi képzeljük el, nem egy rendező és stábja autoriter, szinte diktatorikusan ránktukmált képeit kell fogyasztanunk.

// kritika  // thriller

Barry Levinson: Rain Man / Esőember, 1988

2010. május 14. · írta

Az 1988-as év legjobb filmjét az alábbi 5 jelölt közül választották ki az Amerikai Filmakadémia tagjai: Az alkalmi turista (r: Lawrence Kasdan), Dolgozó lány (r: Mike Nichols), Lángoló Mississippi (r: Alan Parker), Veszedelmes viszonyok (r: Stephen Frears) és Esőember (r: Barry Levinson). Választásuk ebből a nem annyira korszakos, inkább tehetséges mestermunkákat felvonultató mezőnyből Levinson érzelmes meséjére esett.

// kritika  // oscar-maraton, filmdráma

Francis Ford Coppola: Tetro

2010. május 11. · írta

A világhírű zseni-apu árnyékában felnövő gyerekek gyötrelme nem túl friss téma; a színházat, irodalmat, táncot és még sok egyebet egy összművészeti csokorban piros pántlikával átkötöző film ötlete talán még régebbi; az öregedő, de rég elveszett hangját mintha megtalálni tűnő Coppola azonban magáévá – és érdekessé – tudja tenni a tartalmat és a formát is.

// kritika  // filmdráma, függetlenfilm

Woody Allen: Whatever Works

2009. december 2. · írta

Miután Woody Allen „elköltözött” Manhattanből, gyakorlatilag világossá tette, hogy ezentúl máshol készít másféle filmeket. Ezen mindenki felháborodott, és azonnal elátkozta a rendezőt. Ezek után kiderült, hogy a Match Point – bár kétségkívül más, mint a korábbi filmjei – érett és mesteri alkotás, a Vicky Cristina Barcelona pedig végleg elintézte, hogy a Woody-rajongók újra kihúzhassák magukat.

// kritika  // vígjáték

Ron Howard: A Beautiful Mind / Egy csodálatos elme

2002. május 15. · írta

Ha úgy tekintünk az Oscar-ceremóniára, mint Hollywood tiszteletadására Hollywood előtt, márpedig az ésszerűség ezt diktálja, tehát ha elfogadjuk, hogy az Oscar-díj afféle belterjes családi ügy, akkor bátran állíthatjuk, hogy az Egy csodálatos elme méltán nyerte el az idei gálán a díjak többségét (legjobb film, rendezés, női mellékszereplő, adaptált forgatókönyv).

// kritika  // filmdráma

Gus van Sant: Finding Forrester / Fedezd fel Forrestert!

2001. április 15. · írta

Nem túl távoli, s ezért talán idejekorán előhívott emlékeket idéz a Fedezd fel Forrestert! Elsősorban a közkedvelt Holt költők társasága, másodsorban a Forrestert is jegyző Gus Van Sant előző, Oscar-díjjal minősített filmje, a Good Will Hunting ködlik fel a dörzsölt mozibajáró emlékezetében. A függetlenként indult Van Sant (lásd Drugstore Cowboy) a már említett Good Will Huntinggal elnyerte a stúdiók művészi szempontból életveszélyes bizalmát, s úgy tűnik hosszú távú munkakapcsolat köttetett munkáltató és munkavégző között, melynek első gyümölcse a Fedezd fel Forrestert!

// kritika  // filmdráma