/

Cikkek

Túri Bálint Márk: No Place Like on the Road / Legjobb úton

2017. szeptember 28. · írta

Fekete-fehér nyitóképek, halk, kellemes zene, főszereplőnk gitártokkal a hátán, és még egy macska is feltűnik az utcán – nehéz nem gondolni a Llewyn Davis világa c. Cohen-testvérek filmre, és azt gondolni, hogy a Legjobb úton magyar szemszögből mesél egy démonaival küzdő zenészről és sorsáról, azonban ennél azért szerencsére többről van szó.

// kritika  // magyar, függetlenfilm

Szálkamentes karrier – Harrison Ford portréja

2017. szeptember 27. · írta

Harrison Ford munkássága ékes példája annak, hogy néha fontos lehet megkülönböztetnünk a színész és a filmsztár fogalmát. Szerencsés esetben ez a két fogalomkör persze mutat némi metszetet. De le kell szögeznünk, hogy ha végignézünk az idén hetvenötödik életévét ünneplő Harrison Ford pályafutásán, ez a metszet elég szűkre sikeredett.

// tanulmány  // portré

Gabriel Sandu: Un pas în urma serafimilor

2017. szeptember 26. · írta

„Ha tudsz valamit, ne mondd el. Ha elmondod, ne írd le. Ha leírtad, ne írd alá. Ha aláírtad, ne lepődj meg.” Daniel Sandu debütfilmjéből megtanulhatunk (a történet szemszögéből) néhány, a fentihez hasonló alapigazságot, arról hogy miként lehet tiniként egy korrupt rendszerben létezni. Többek között azt, hogy senkiben sem szabad megbízni, milyen mimikával lehet hitelesen hazudni és milyen lehetőségeink vannak arra, hogy átverjük a rendszert.

// kritika  // román, filmdráma

Kulisszák mögött, kamera előtt II. - Dimény Áron

2017. szeptember 23. · írta

A Filmtett új videósorozatában erdélyi (film)színészekkel beszélgetünk a színészi szakmáról, a kamera és a színpad közti különbségekről, meg egyéb kulisszatitokról. A második részben Serafim doki, illetve Citrom Bandi, illetve bocs, Dimény Áron nosztalgiázik a 35mm-es korszak után, és még egy hajvágásnak is tanúi leszünk.

// interjú  // színészet, erdélyi műhely

Stephen Frears: Victoria and Abdul / Viktória királynő és Abdul

2017. szeptember 20. · írta

A királynő hortyogva alszik el a tiszteletére szervezett ebéden, majd minden sápítozás ellenére inkább a huncut tekintetű indiai szolgával beszélget mangókról. Egy lagymatag vígjáték és a brit arisztokrácia szatírája is lehetne – ám a mindezt földbe döngölő dráma emlékeztet arra, hogy ez a valóság.

// kritika  // történelmi film, filmdráma