Ha egyszer borul a bili – Damián Szifrón: Relatos salvajes / Wild Tales / Eszeveszett mesék

Kiskorom óta szeretem a békességet, sőt, sokak szerint konfliktuskerülő típus vagyok. Mégsem tudok szórakoztatóbb dolgot elképzelni, mint amikor Tom egy baltával üldözi azt a genyó kis Jerryt, aki persze végül úgyis mindig elgáncsolja a túlbuzgó macsekot. Nyilván ezért szerettem bele első látásra az Eszeveszett mesékbe is. Damián Szifrón szkeccsfilmje ugyanis nem más, mint Tom és Jerry felnőtteknek – veszettül szórakoztató és tempósan előadott történetfüzér a pillanatok alatt elszabaduló konfliktusokról. Nem éri meg kihagyni.

A városban zaj van, vidéken fűrészelnek… – Interjú Várhegyi Rudolf hangmérnökkel

„Nagy szerencse, ha az ember azzal foglalkozhat amit igazán szeret.” Ezt egy terepszemle során mondta nekem egy Békés megyei boncorvos. Ugyanazzal a kíváncsi, élénk tekintettel beszélt szakmájáról, mint Várhegyi Rudolf, aki szintén vagdos, csak épp szervetlen anyagokat, dialógokat, hangsávokat. Rudolfot számos hazai rendező hívta már csapatába, például Péterek (Tímár, Gothár, Gárdos, Politzer) és Andrások (Muhi, Szőke, Kardos), no meg számtalan kisjátékfilm-rendező is. Különbség is van persze a boncorvosok halottai és Rudi hallottai közt. Utóbbiak közszemlére tétetnek.

A ruha teszi a testet, avagy az átöltözés esztétikája – Pedro Almodóvar: La Mala educación / Rossz nevelés

Megszoktuk már, hogy Almodóvar filmjei a túlzásaikkal tüntetnek. Az is ismert, hogy ez az extravagancia a filmi kifejezés minden rétegében – a képi kromatikától a szereplők játékán át az elbeszéléstechnikáig – sajátos szerzői stílussá koncentrálódik, oly módon, hogy mindegyik réteg felismeri a másikban önmagát: a rikító színek a transzvesztiták erősen stilizált testbeszédében, a bravúros/fordulatos, gyakran melodramatikus meseszövés a giccs határát súroló, mindig diegetikus zenei betétekben.