Anya és fia, úton a fény felé – Fliegauf Bence: Liliom ösvény

Fliegauf Bence hatodik játékfilmje, a Liliom ösvény világpremierjét február 13-án tartották a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Fórum szekciójában. A rendező neve ismerősen cseng a Berlinale közönsége számára, hiszen korábban két filmjét is beválogatták ugyanebbe a szekcióba – a Rengeteget 2003-ban és a Dealert 2004-ben –, sőt, a központi versenyprogramhoz is sikerült csatlakoznia a Csak a széllel, amit többek közt a zsűri nagydíjával, Ezüst Medvével tüntettek ki 2012-ben.

Kívül-belül szorít – Lenny Abrahamson: A szoba / Room

Lenny Abrahamson legújabb filmje méltán száll ringbe négy kategóriában is az idei Oscaron: A szobát egy trauma finom lélektani ábrázolása, a gyermeki szemszögön átszűrt, remek cselekményvezetés és a kimagasló színészi alakítások emelik az év legjobb alkotásai közé.

Fűben, fák alatt – Tolnai Szabolcs: Čudna šuma / Az erdő

Két szülő csendes belenyugvással bandukol a szerb őszi tájban. Az esőre álló idő, a lucskosan aláfittyenő égfoszlányok lelki vívódásaikat tükrözik vacogtató hűvöségükkel, a gyermek iránti féltés a két ember befásult arcából egyszer csak egymás irányába köpött szitkozódást csal elő. Mindenből árad a pesszimizmus, a sötétszürke szocreál helyszínekből éppúgy, mint a megkeseredett szülői szívekből. Reménynek ebben a kortárs rengetegben nemigen akad hely.

Idős hölgy keresi a fiát – Stephen Frears: Philomena – Határtalan szeretet

Ha valaki az idei év filmfelhozatala láttán kezdené elveszteni a hitét a moziban, az vegye a fáradtságot, és tekintse meg Stephen Frears legújabb alkotását. Történetében nincsenek bekokszolva kurvázó tőzsderipacsok, tűzokádó sárkányok, számkivetett asztronauták, se vagány szuperhősök – csak egy ír kisnyugdíjas néni. Egy alapvetően teljesen hétköznapi idős hölgy, akitől az ír katolikus klérus morális mélypontjaként számon tartott Magdolna nővérek ötven évvel ezelőtt elragadták kisfiát, akit most vissza szeretne kapni.

Bűn és bűnhődés – Kim Ki-duk: Pietà

Számítani lehetett rá, hogy Kim Ki-duk új, velencei Arany Oroszlánnal jutalmazott filmje sokaknál kiveri a biztosítékot – akárcsak a néhány éve a TIFF-en szintén bemutatott A sziget. És a hatás valóban nem maradt el: kevés film „büszkélkedhet” azzal, hogy első húsz perce-félórája alatt csapatostul hagyják el a nézők a vetítőtermet.

Férfitánc – Frédéric Fonteyne: Tango libre – Szabad a tánc

Ha azt mondjuk, hogy a tánc felszabadít, az legalább akkora közhely, mint az, amikor az argentinokról híresztelik, hogy elfojtott sanyarú sorsukat, viharos történelmüket csak a tangó segítségével tudják felszabadítani. Éppen ezért nehéz újat mondani e dél-amerikai táncról. A ritkán rendező belga, Frédéric Fonteyne (Gilles asszonya, 2004) a Tango Librében mégis megpróbálta. Hiába.