Az Atom-csapat – Atom Egoyan és Mychael Danna kollaborációi

Ha nagy rendező-zeneszerző párosokra gondolunk, olyan nevek jutnak eszünkbe, mint Hitchcock és Herrmann, vagy Spielberg és John Williams. Egoyan és Mychael Danna számszerűleg már rég túlszárnyalta az előbbieket, összesen 12 filmen dolgoztak együtt az 1987-es Családi mozi óta. Most röviden visszatekintünk a szerzőpáros életművére, megismerkedünk módszereikkel és sikerük titkával.

Nyomokban Egoyant tartalmaz – Atom Egoyan: Chloe

Öt évvel ezelőtt, amikor Egoyan elkészítette Az igazság fogságában című filmjét, a kritikusok és a „keményvonalas” rajongók megütközve konstatálták, hogy Kanada – Cronenberg mellett – legismertebb és következetesen szerzői filmese a jelek szerint behódolt Hollywoodnak. Akkor persze lehetett egyszeri „botlásként” vagy kitérőként értelmezni a dolgot (Egoyan megmutatta, hogy ilyet is tud), legújabb filmje, a Chloe viszont cáfolni látszik a feltételezést.

Francia érzelmek, önállósuló képek – X. Titanic Filmfesztivál, Budapest, 2002. október 10–20. – Francia zátonyok, Kép a képben szekciók

Három, a francia szekcióban bemutatott film az emberi életből, illetve az emberin és az életen túlról érkezők viszonylehetőségeiről (is) tudósít, míg a negyedik a Goldoni- és a Pirandello-féle komédia találkozását játssza el. A mozgóképen belül is képekre fixálódott alkotások festményt, fotót, filmműfajt és forgatásbeállítást is szereplőikké tesznek.

Érzelmek iskolája – Atom Egoyan: Ararat / Ararát

Tökéletesedő következetesség. Ezzel az ellentmondásososnak is érezhető szintagmával próbálom felrajzolni az egoyani életmű ívét, melynek – jelenlegi – zenitjét az Ararát (csúcsa) alkotja. Következetesség, mivel a filmek a Közeli rokon (1984), de minimum A kárbecslő (1991) óta kezet nyújtanak egymásnak mind formai, mind tartalmi síkon. Tökéletesedés, mint ezen szerzői karakterjegyek egyre természetesebb, funkciódúsabb (ki)használása. Egyszóval az egoyani történet- és időkezelés formai következetességének játéka – az oeuvre kronológiájában – egyre tökéletesebb egységet képez az éppen aktuális fabulával.

Egyszer volt, hol nem volt – A narratív világkép és a koherens történet alternatívái a filmkultúrában

A szilárd, egységes, koherens világ, vagy legalábbis: világkép már jó ideje inkább vágyálom, mint valóság. Pontosabban: sokak számára már nem is vágyálom. A modern ember még értékvesztésként, tragikusan éli meg a fragmentáltságot, amelyet a vérbeli posztmodern polgár egyenesen ünnepel. A modern embernek Nagy Elbeszélésekre, Történetekre van szüksége, hogy életének célt, tartalmat adjon, és szorongását enyhítse, a posztmodern szubjektum nem bíbelődik ilyesmivel.