A ferde ház – Michael Haneke: Happy End

A Happy End nem kevés társadalomkritikával és iróniával átitatott szatíra, amely ötvözi Haneke korábbi műveit, ahogy a tőle megszokott jellemzőit is, de a korábbiakhoz képest igazán újat nem mutat.

Családban marad – F. Gary Gray: The Fate of the Furious / Halálos iramban 8.

Ha valaki azt hinné, hogy a hetedik felvonás nagyszabású azerbajdzsáni rajtaütés-jeleneténél − amelyben Dominic Toretto és kedves családja ejtőernyős autókkal ugrat ki egy többezer méter magasan suhanó repülőgépből − már nem lehet halálosabb az iram, hatalmasat téved. A családos csóka nyolcadik menetét már önmagukat irányító zombiautók, égből hulló kocsi-eső és egy bazi nagy tengeralattjáró felrobbantása is durvítja. Két zúzás között pedig most is ezerrel dübörögnek a kőkemény férfiasságot hirdető dumák és a család fontosságát hangsúlyozó falvédő-bölcsességek... Otthon vagyunk!

Az én babám egy fekete férfi – Jordan Peele: Get Out / Tűnj el!

Jordan Peele első rendezése alapjában véve a Találd ki ki jön ma vacsorára / Guess Who's Coming to Dinner és A stepfordi feleségek / The Stepford Wives elegye, a horror műfajának ujjgyakorlataival összerántva. A végeredmény legfontosabb összetevője mégis a társadalmi szatíra, ami az egészet tartalmilag relevánssá, korszerűvé és egyedivé teszi, s ami nem ülepedik rá műfaji szórakoztatásra, hanem organikusan egybefonódik azzal.

Marvel helyett – Matt Ross: Captain Fantastic

Tisztázzuk gyorsan: a Captain Fantastic hőse nem a Marvel-univerzum egy újabb szereplője. Nem is a hagyományos értelemben vett szuperhős, amit a cím ígérne, pedig egy hat gyerekét a vadon közepén egyedül nevelő apa a legfantasztikusabb szuperhős a világon.