Dehogyis Star Wars-utalás… – Jennifer Yuh Nelson: The Darkest Minds / Sötét elmék

Talán erőset mondok, de a kutyafáját! Hogy lehet az, hogy elég egy young adult-könyvszéria darálóján átgyúrni egy történetet, majd vászonra adaptálni úgy, hogy szinte egy az egyben ugyanazt a filmet kapjuk vissza, csak éppen bántóan egyszerű közhelymasszává silányítva egy réges-régi történetet – és ez ne minősüljön plágiumnak?

Mi történt két órával az életemből? – Tommy Wirkola: Seven Sisters / What Happened to Monday / Hét nővér

A Netflix mára többé-kevésbé összefonódott a minőségi tévézéssel, de a számtalan kiváló sorozat (valamint a még azoknál is jobb dokumentumfilmek) után ez talán nem is olyan meglepő. A látszólag megállíthatatlan stream-óriás ebben a tempóban szép lassan végül majd monopolizálja is a szórakoztatásunkat. Szerencsénkre azonban az egész estés mozifilmek gyártása és terjesztése még nem megy annyira a társaságnak, hogy már egy új film miatt se kelljen felállnunk a tévé elől. A Hét nővér ugyan nem egy Netflix Original, de ennek ellenére nem mutat majd jól a cég repertoárjában (illetve a magyarországi mozikban).

Az alkimista „halálai” – Kamondi Zoltán-(de)mitológia

A rendszerváltás körül színre lépő, mostoha sorsú rendezőgeneráció (Rózsa János, Szabó Ildikó, Szederkényi Júlia, Salamon András) az útkeresés nemzedéke volt. Többek, merítve a kelet-európai filmek meditatív-elvont világából (Andrej Tarkovszkij, Juraj Jakubisko) és a ’80-as évek „új érzékenységéből” (Bódy Gábor, Jeles András), egyfajta profán mitológia felé nyúltak (Enyedi Ildikó, Monory-Mész András, Tóth Tamás). E csapás egyik legjelentősebb képviselője a hirtelen elhunyt Kamondi Zoltán, aki Halj már meg! című mozijának végső munkálatai közben távozott. E film ismerete nélkül is érdemes a velős repertoár vizsgálata.

Befejezett jövő? – Időutazás filmen

Amióta Einstein kimondta, hogy az időutazás kvázi lehetséges, az emberiség eme ősi vágya kiszabadult a bájitalok, a megfoghatatlan álmok béklyójából és átköltözött a tudományos fikció fenséges világába. A filmen ábrázolt időutazás és a filmi elbeszélés jellegzetessége látszólag adja magát a diegetikus összefonódásra. Ennek sikeressége, vagy sikertelensége főleg azon áll, hogy egy alkotó mennyire képes megbirkózni az időben való cikázás nemcsak zavart, de félelmet is ébresztő lehetőségeivel.