Nemzedékek legjobbjai – Szomjas György: Kopaszkutya (1981)

Azt sem tudom, hogy melyik „legfontosabb” kérdéssel kezdjem. Hogy aktuális-e ma az 1981-ben készült Kopaszkutya, hogy mennyire hiteles kordokumentum, hogy jó filmnek lehet-e nevezni, vagy hogy hogyan sikerült szinte a film „melléktermékeként” egy olyan zenei albumot megszülni, ami azóta is az egyik legtöbbet hallgatott és idézett, generációkat összekötő magyar lemez lett? Úgyhogy csak szépen sorban.

Mélyebb bőrünk – Adina Pintilie: Nu mă atinge-mă

A berlini Arany Medvével díjazott film sajtóvisszhangját követve már meggyőződésem volt, hogy Adina Pintilie első nagy lélegzetvételű projektje nem a kimerített új román filmes irányelveket követi. Az első képkockák egy hideg és elidegenítően szabályos környezetű világ részleteit vázolják fel, majd két férfi összeszerel és a nézőkre szegez egy kamerát. Kijelzőjén a rendezőnő arcközelije látható. A szerző feltekint, majd a közönség szemébe néz.

A halál megszólalt Szamarában* – Brian De Palma: Redacted / Cenzúrázatlanul - Háború másképp

Szamarában vagyunk, és egy olyan USA katonai különítmény mindennapjait figyelhetjük, akik a 2006-ban különböző ellenőrző pontokon teljesítenek szolgálatot s így mindennapos kontaktusba kerülnek Irak civil lakosságával. Brian de Palma új filmjének formai és morális megoldásai különös súllyal nyomatékosítják a fentebb összefoglalt körülmények mindegyikét.