A senkik szigete – Nicolas Philibert: Sur l'Adamant / On the Adamant / Az Adamanton

2023. március 22. – írta Fazakas Lehel

A Berlinalét meghódító dokumentumfilmjében Philibert egy pszichiátriai gondozóintézet világát mutatja be, megközelítése azonban nem patológiai: az emberi közeledéseken keresztül a kreativitás fejlődésének lehetőségeit kutatja, s így érdeklődése sokkal inkább művészetelméleti, mindenekelőtt pedig egy közös humánum megtalálását hangsúlyozza.

Kollektív anyaságunk – Pedro Almodóvar: Madres paralelas / Parallel Mothers / Párhuzamos anyák

2022. január 23. – írta Harsányi Domonkos

Almodóvar nem öregszik, nem lassul, és amikor azt hisszük, felért a csúcsra, tesz egy újabb lépést felfelé. A Párhuzamos anyák a következő lépcsőfok egy szemlátomást örökké fejlődő életműben – és a hang, amire szükségünk van ezekben az időkben.

Fedél nélkül – Louis-Julien Petit: Les invisibles / A láthatatlanok

2020. április 27. – írta Rácz Viktória

A budapesti távmozikban debütált az utóbbi évek egyik legnépszerűbb francia vígjátéka, ami megérdemelné, hogy a magyar mozikban is az Életrevalókhoz hasonló nézettséget érjen el. A láthatatlanokat érzékenyítő tanórákon lehetne vetíteni, de nem azért, mert oktató hangnemben értekezne a hajléktalankérdésről, hanem mert megmutatja azt, amit a társadalom gyakran elfelejt: hogy ők ugyanolyan emberek, mint mi.

Bűn és bűnhődtetés – Marcela Said: Los perros / Kutyák és titkok

2018. január 15. – írta Dobi Ferenc

A januári moziműsort böngészve a mostanában befutó rengeteg Oscar-várományosnak köszönhetően talán hajlamosak leszünk átugorni a Kutyák és titkok címe felett, pedig a chilei alkotásra érdemes odafigyelni: nem a Goldon Globe-jelölt Egy fantasztikus nő (Una mujer fantástica) az egyetlen érdekes film, amelyet a dél-amerikai ország kitermelt idén.

Spanyol pszicho – Jaume Balagueró: Mientras duermes / Amíg alszol

2012. november 19. – írta Csiger Ádám

Jaume Balagueró már azelőtt tehetséges horrorrendezőnek számított, hogy Paco Plazával közösen megrendezték volna a [Rec] című nagysikerű zombifilmet. A [Rec] franchise-t félretéve hosszú hiátus után új szóló-mozival jelentkezik: az Amíg alszol az utóbbi évek egyik legkülönösebb horrorja.

Rendszerváltás, cseh módra – Jan Sverák: Kolya / Kolja, 1996

2010. február 19. – írta Jakab-Benke Nándor

Talán egyik országban sem született annyi zseniális, a kommunista rezsim által betiltott film, mint Csehszlovákiában¹, így utólag hihetetlen, hogy ezek egyáltalán elkészülhettek és a megsemmisülés helyett egy fiókban csücsültek felszabadításukig. A rendszer nem volt kedves a Cseh Újhullámhoz, ehhez képest a váltás után mindössze 6 évvel készült Kolja egész szépen mesél az ottani átkos végéről.