Chippendale-show Kolozsváron, Hajdu Szabolcs módra – A Treasure City forgatásán jártunk

Amikor elalszik a város, „garázdálkodni” kezdenek a filmesek: két hete forgatják Kolozsváron Hajdu Szabolcs új filmjét. A rendező szerint a Bibliothèque Pascal és az Ernelláék Farkaséknál kombinációja lesz az egyetlen éjszaka többszálú történetét elmesélő Treasure City, amelyen több erdélyi fiatal színész és filmszakos diák dolgozik.

Egy kezdő gyártásvezető vallomása – Beszámoló a 16. Filmtett Workshopról

„Luca, mit fogsz csinálni a nyáron?” „Filmes táborba megyek.” „Tábor? Mi vagy te, kisiskolás? Sátorozni fogsz és filmekről beszélni?” A sikeresen lezajlott 16. Filmtett-tábor résztvevőjeként állíthatom, hogy talán a csodálkozó és csúfolódó ismerőseimnek valamennyire igazuk is volt. Akadtak pillanatok, amikor gyerekként örültem egy beszerezett kelléknek, letudott forgatásnak vagy egy néma telefonnak. Amilyen fáradt voltam mindennap, még sátor sem kellett volna, bárhol el tudtam aludni. De igen, a kajaszidás és a fáradt viccek újra- és újramesélése mellett azért jutott idő filmekről is beszélni. Ijedten és izgatottan érkeztem, hazajöttem halálfáradtan, pufuleccel felpakolva és persze, temérdek élménnyel és új baráttal gazdagodva. Más szóval így néz ki egy szinte nulláról induló gyártásvezető tábori beszámolója:

Egy tíznapos film kritikája – Beszámoló a 12. Filmtett-táborról

12. alkalommal került sor Filmtett workshopra, idén a Nyárádszentlászlóban található Pásztortűz Panzió volt a helyszín. Ott voltam én is, egy résztvevő a csaknem 70 emberből, nekem jutott a megtisztelő feladat, hogy beszámoljak róla, amit nagyon szívesen is teszek. Ugyanakkor tíz mozgalmas nap eseményeit összefoglalni egy beszámolóban meglehetősen nehéz feladat. Elöljáróban el kell döntenem azt, hogy milyen szempontok szerint rendezem e sorokat, hiszen erre több lehetőség is van.

Jelenetek egy alkotótáborból – Beszámoló a 10. Filmtett-alkotótáborból – 2011. július 27. – augusztus 7., Sepsibesenyő

A hosszan utazó ember valamiért késztetést érez, hogy folyamatosan reagáljon a látottakra. Mindenféle, addig talán nem is ismert művészi hajlam és szándék előkerül ilyenkor. Az utas regényt akar írni, vagy éppen megrendezi magában azt a filmet, amelyben remekül működne egy csendes, sejtelmes vonatjelenet. Így vagyok én most: lejárt a tizedik Filmtett-tábor, és én majdnem nyolc óra alatt próbálom meg összerakni, szavakból, hangokból és képekből, hogy milyen is volt ez a tíz nap.

Kedves Irén! – Ismét beszámoló a IX. Filmtett–Duna Műhely Alkotótáborból

Ne haragudj, hogy nem írtam gyakrabban, de az idő úgy repült, mint a legyek, ahogy mifelénk mondani szokták. És való igaz, a térerő is akadozik (anyáék, bocs!). Csak kapkodom a fejem, Irén, annyira összesűrűsödtek itt a dolgok! Az az igazság, hogy két napja nem aludtam, de itt mindenki tüsténkedik, hogy mindent befejezzünk a ma esti vetítésig.