Ahol berepülhet a fejetlen kakas – Beszámoló A lefejezett kakas forgatásáról

Egy langyos szeptember végi estén érkezünk a szászmedgyesi egykori pionírotthonba. Régen ez a jobb sorsra érdemes ház előkelő kúria volt, és valami hasonlóvá vedlett most vissza, ha rövid időre is. Az udvaron egy ütött-kopott repülő és néhány légelhárító békésen égnek meredő ágyúcsöve fogad. Odébb egy kamion mellett valószínűleg technikát cipelő keményfiúk ásítoznak, és merednek kővé, ha felhangzik a diktatorikus kiáltás: „Linişte! S-a dat motor!”

A München-ciklus – (Egy mellékszereplő naplója egy címtelen Spielberg-filmről)

Nem szabad elmondanom, ami történik. Előttem zajlik, csakhogy nem jegyezhetem le. Ezért fizetnek engem. Csak azért vagyok itt, hogy töröljem az üvegeket és unottan bámuljak, míg egy nő szerelmes pillantásokat vet egy férfira. Mögöttük még több dolog van, amiről nem szabad beszélnem. A stáb csöndben ül, képernyők segerére bámulva, tüzetesen megvizsgálva a bár személyzetének és flörtölő tulajdonosainak minden gesztusát és mozdulatát. A stábon túl további milliók válhatnak nézőkké, amint a film világszerte a mozikba kerül. Vagy talán senki sem fogja nézni, mert a jelenet a vágószobában ér csúfos véget.

Az érsek Hargitafürdőn – Forgatási riport

Ezerháromszáz méter magasan, egy valamirevaló vasútállomástól harminc kilométerre fekszik a jobb időket is megélt üdülőtelep, Hargitafürdő. A fürdőhelység mellett, a kaolingyár által lepusztított földterületen azonban egy másik, látszólag forgalmasabb „városka" is emelkedik, napközben több terepjáró, teherautó tér le az irányába. Valójában a magyar filmtörténet egyik legnagyobb díszletéről van szó, melyet a Kamondi Zoltán által rendezett magyar-román-olasz koprodukcióhoz, Az érsek látogatásához építettek.

„Azt hiszik, nyaralásból jövök” – Riport a Sorstalanság forgatásáról

„Nézz hosszan egy gyermekarcra, és látni fogod: ha van sors, hát nagyon korán kezdődik." Ancsel Éva filozófus mondatán gondolkodom, miközben arra készülök, hogy a Sorstalanság című film egy forgatási hetéről írjak. Ez az a mondat, amely Koltai Lajos irodájában volt kiplakátolva, még abban az időben, amikor a film előkészítése folyt, és a rendező szereplőket válogatott.

A valóságon innen és túl – A Bolondok éneke krónikája

1976 óta nem készült mozifilm Nagyváradon, abban a városban, mely valaha a Kárpát-medence egyik kulturális fellegvára volt. A szeplős című román film elkészülte óta sokan csak egy kisjátékfilm forgatásáról hallottak, amely valamikor a kilencvenes évek közepén készült itt. Szünet ide, szünet oda, lehet, hogy épp ennyi időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy elkészülhessen a „legnagyváradibb” film. Negyed század után egy elvándorolt váradi srác, aki később a filmes szakmánál kötött ki, úgy érezte, hogy első saját filmjét itt, a szülővárosában forgatja le, sok nagyváradival, egy nagyváradiról… Nagyváradról.

2002. február 15.