A román dogma és a függetlenség létjogosultsága – Adrian Sitaru: Ilegitim

Hat évre, hogy kitüntették a kisjátékfilmek versenyében a Kalitkáért (Colivia), Adrian Sitaru visszatért a Berlinaléra. Ezúttal a Fórum szekcióban mutatta be negyedik nagyjátékfilmjét, az Illegitimet, amelynek ez volt világpremierje, és debütfilmjéhez, a Sporthorgászathoz (Pescuit sportiv) hasonlóan független produkció (vagyis nem kapott támogatást a Nemzeti Filmközponttól, a CNC-től).

Leckék harmóniából – 21. Titanic-beszámoló I.

Jelen sorok írója első alkalommal van Titanicon, úgyhogy nehézkes lenne a fesztivál 21. kiadásának előző évekkel való összehasonlítása, annyi viszont minden bizonytalanság nélkül állítható, hogy erősen döcögve akart beindulni a hétvége, legalábbis fesztivál-szempontból. Szombaton és vasárnap például a főhadiszállásnak számító Urániában egyszem filmet lehetetett megnézni naponta. Ami testvérek közt is vérszegény felhozatal, főleg, ha a főváros egyetlen nemzetközi nagyjátékfilmes fesztiváljáról van szó. Úgyhogy azzal foglalkozunk, ami van.

Flört a kanapéval – Dyga Zsombor: Couch Surf

Be kell valljam, hogy imádom a szkeccsfilmeket. Izgalmas, játékos forma, számtalan variációs lehetőséggel – egy kis flört a műfajokkal, karakterekkel, egy pillanatnyi elmerülés a megható, elgondolkodtató vagy szórakoztató sztoriban, és egy jópofa csattanót vagy apró katarzist követően már lubickolhatok is akár egészen más atmoszférájú események közt. Igazából mindegy, hogy az alkotó személye vagy egy kiemelt téma, motívum (ún. high concept, mint esetünkben a kanapé) köti össze lazán az epizódokat, a szkeccsfilm sohasem jellegtelen, hanem igazi kulturális könnyűdrog, felpörget, megmozgat, és egyszer csak azt veszem észre, hogy ötleteken agyalok és a várost járva rövid, de velős történeteket fabrikálok.

Aki a hurrikántól fél, nem az Oscartól – Interjú Benh Zeitlinnel, A messzi dél vadjainak rendezőjével

Benh Zeitlin 30 éves, elsőfilmes amerikai srác. New Yorkot hagyta el New Orleansért, s az animációs filmet azért, hogy „élő anyaggal”, emberekkel dolgozhasson. Olyannyira jól sikerült neki, hogy tavaly Cannes-ból elhozta az Arany Kamera díjat, a Sundance-ről pedig a zsűri nagydíját és a legjobb operatőr díját. A messzi dél vadjai című első nagyjátékfilmjével négy Oscar-díjra, köztük a legjobb rendezőnek járó aranyszobrocskára pályázott. Milyen érzés lehetett ez?

„Tragikomikus vagyok” – Interjú Frédéric Fonteyne belga filmrendezővel

A Tango Librét látván még annak is kedve támad táncra perdülni, aki egyébként kétballábasnak hiszi magát. Frédéric Fonteyne olyan filmet készített, amelyben a szereplők mély drámái beágyazódnak a tangóba, ez a tánc mindenkit magába foglal, ez a tánc az élet tánca. A rendező negyedik játékfilmjével elnyerte a Velencei Filmfesztivál különdíját és a Varsói Filmfesztivál fődíját, a film magyarországi bemutatója alkalmából Fonteyne Budapestre látogatott.