Szex, borzongás és rocksztárok – Nicolas Roeg-portré (1928–2018)

Az operatőr a vérét adta az egyik jelenetért, a tériszonyos Donald Sutherland pedig vállalta azt, amit a kaszkadőr sem mert, sőt fiát is Roegnek keresztelte. Hosszú élete és pályafutása alatt alig egy maréknyi említésre méltó, azóta kultstátuszt kiérdemelt filmet készített. Pszichedelikus látomásaival, az idősíkok folyamatos váltogatásával, a főszereplő rockbálványokkal és tabudöntögető szexjeleneteivel Nicolas Roeg kitörölhetetlenül beírta magát a brit filmtörténet legnagyobbjai közé.

Kultfilmből trancsírmozi – A Fűrész-univerzum

Öncélú brutalitás, torture porn, gyomorforgató csapdák. Ezek a leggyakoribb asszociációk, ha szóba kerülnek a Fűrész-filmek, holott univerzumának alapkövei teljesen mások. A mára kultikussá vált első rész sokkal több volt annál az egyszerű kérdésnél, hogy levágnád-e a saját lábadat a túlélés érdekében. Nyolc résszel később azonban már csak annyi a lényeg: milyen testrészt nem trancsíroztunk még szét?

Az önazonosság fiktív voltáról – Portré David Lynchről

A kortárs amerikai film egyik olyan alkotójáról lesz szó a továbbiakban, aki elegánsan beleőszült látomásaiba, amelyek viszont mit sem veszítettek intenzitásukból és erejükből az alkotói pálya bő ötven éve alatt. A látomás szó, minden ezoterikus és anyagfeletti asszociációjával egyetemben, akárhányadik racionális újranézés kapcsán felmerül David Lynch alkotásai esetén: sem a történetek, sem a karakterek, sőt a használt művészi konvenciórendszerek sem bizonyulnak elégségesnek ahhoz, hogy megkössék és keretbe kényszerítsék a látottakat.

Carrie White 40 éves – Csapón kívül 11.: Brian De Palma: Carrie

November 16-án múlt 40 éve, hogy bemutatták a horror műfajtörténetének egyik lenyűgöző mérföldkövét, Brian de Palma Carrie című filmjét. A bigott anyja hatására gátlásos, társai által kicsúfolt, telekinetikus képességgel rendelkező kamaszlány története, gondosan vázolt lélekrajzával és sokkoló végkifejletével a mai néző számára is emlékezetes filmélmény.