Fenekek és székek – Michael Fassbender

32 éves, jóképű és van valami huncut csillogás a szemében. Gyűrött póló lötyög vékony testén, amit a nagy hatású Hungerért fogyasztott le, melyben Oscar-kaliberű alakítást nyújtott (ám nem jelölték a díjra). Öt perccel az interjú előtt rángatták ki az ágyból, még nincs egészen magánál, de máris fülig ér a szája. Víz vagy narancslé helyett rögtön Bloody Maryt rendel. Jól kezdi a napot. Csak nem Hollywood következő féktelen rosszfiújával állunk szemben?

Az emberélet értéke – Steve McQueen: Hunger / Éhség

Steve McQueen filmje a bebörtönzött IRA-tagoknak állít emléket, de ez az emlék mentes a hasonszőrű filmek szomorkásan epikus, mitizáló hangulatától. Az Éhség az idei TIFF egyik legbrutálisabb filmje, egy gyomorforgató tour de force, egy fájdalommaraton, aminek nincs díjeső a végén, csak szenvedés.

Sorban állásaim története – Cannes-napló I.

Már most tudom, hogy hiányozni fog a fotósok kiabálása, meg a sajtóiroda nyüzsgése, ahol mindig akad partner arra, hogy együtt szidjuk az örökké akadozó és meg-meg szakadó internetkapcsolatot, vagy hogy egy emberként pattanjuk fel az ablakhoz bámészkodni, amikor egy-egy híresség éppen bemegy vagy távozik a sajtókonferenciáról.