Inkább a halál – Robert Schwentke: R.I.P.D. – Szellemzsaruk

Bevett szokás manapság azon keseregni – kicsit már unalmas is – hogy Hollywood kifogyott az ötletekből. Noha a megannyi képregény-adaptáció egyértelműen érvényesíti a klónteremtési zsákutcákon történő lamentálást, a sirámok egyvalamit hajlamosak kifelejteni a diskurzusból.

„Elássuk bűneinket, tisztára mossuk őket” – Clint Eastwood: Mystic River / A titokzatos folyó

A Nincs bocsánat után Clint Eastwood tett egy kijelentést, miszerint abbahagyja a filmezést. Megoszlanak a vélemények arról, hogy jól tette-e, hogy mégsem váltotta be ígéretét. Ha a legújabb munkáját nézzük, talán jobb lett volna, ha felhagy legalábbis a rendezéssel. Sajnos ugyanaz a baj itt is, mint a Tökéletes világ és az Államérdek című munkáinál: túl hosszú és vontatott a film. A Nincs bocsánatban az elmélázgató, lassan hömpölygő stílus még megtette a hatását, a Titokzatos folyóban azonban erőltetettnek tűnik.

Orcátlan aggyal – Paul Verhoeven: Hollow Man / Árnyék nélkül

Amikor moziba készülök, varázsra várok. Arra számítok, hogy néhány órára megfeledkezem mindenről és átadom magam annak a csodálatos, egyedi érzésnek, amit a moziban futó film hangulata ébreszt. Persze, ez nem mindig jön össze, hisz “mindenki másképp csinálja”...