Nemzedékek legjobbjai – Szomjas György: Kopaszkutya (1981)

Azt sem tudom, hogy melyik „legfontosabb” kérdéssel kezdjem. Hogy aktuális-e ma az 1981-ben készült Kopaszkutya, hogy mennyire hiteles kordokumentum, hogy jó filmnek lehet-e nevezni, vagy hogy hogyan sikerült szinte a film „melléktermékeként” egy olyan zenei albumot megszülni, ami azóta is az egyik legtöbbet hallgatott és idézett, generációkat összekötő magyar lemez lett? Úgyhogy csak szépen sorban.

Az égben lebegők csarnoka – Csapón kívül 32: 2001: A Space Odyssey / 2001: Űrodüsszeia

Az idei Cannes-i Fesztivál egy speciális vetítéssel tiszteleg Kubrick és az idén ötvenéves Űrodüsszeia előtt: egy nem digitálisan, hanem az alkotáshoz méltón analóg módon restaurált 70mm-es kópia vetítésével, amit a mester (egyik) szellemi örököse, az analóg filmezés egyik utolsó mainstream védelmezője, Christopher Nolan vezet majd fel. Íme, néhány érdekesség a filmmel kapcsolatban.

Szobaszerviz – James Franco: The Disaster Artist / A katasztrófaművész

2003-ban egy Tommy Wiseau nevű, látványosan nem new orleans-i származású (bár ő mindenkinek ezt állítja), meghatároz(hat)atlan korú, nagy álmokkal megátkozott rejtélyes figura a semmiből elővett hatmillió dollárt, és ebből a pénzből viszonylag kompetens stábot bérelve, a saját maga főszereplésével megrendezte minden idők egyik legrosszabbjának kikiáltott filmjét. Erről a folyamatról szól a James Franco által rendezett A katasztrófaművész, ami olyan, mint az okos lány a mesében: láttat is, meg nem is, jó film is, meg nem is.

Thug life – Szomjas György: Talpuk alatt fütyül a szél (1976)

A korábban rövid- és dokumentumfilmeket készítő, a Balázs Béla Stúdió egyik vezéralakjának számító Szomjas György 1976-ban leforgatott egy teljesen előzmények nélküli mozit, amely azóta is a magyar filmtörténet talán egyik legnagyobb paradoxonjának számít. Szomjas ugyanis nem kevesebbre tett kísérletet, mint hogy a westernfilmet sikeresen elvegyítse a betyár néphagyománnyal. És miközben minden filmelméleti ismeretem mellett a józan ész is azt mondatja velem, hogy ilyen műfaj nem létezhet, mégis úgy tűnik, hogy a Talpuk alatt fütyül a szél az egyetlen példája a magyar westernnek.

Annyira rossz, hogy már jó – Edward D. Wood Jr.: Plan 9 from Outer Space / Kilences terv a világűrből

[kritikaíró pályázat] A film az, ahol alakítható a klasszikus fogalma: a „meg kell nézni” gyűjtőnév alá már nem csak olyan alkotások kerülnek, amelyek a hetedik művészetet kvázi-tökéletességgel művelik. Arról, hogy mitől válik kultuszfilmmé egy film, a közönség dönt. És a mélyen tisztelt igenis úgy döntött, hogy Edward Wood, minden idők legrosszabb rendezőjének antifilmje, a Kilences terv a világűrből az lesz.

„Egyet hordjon a Sötét Úr, szolganyájat terelő…” – Peter Jackson: The Lord of the Rings: The Two Towers / A Gyűrűk Ura - A két torony

Peter Jackson ismét emlékezetes művet alkotott. Az új-zélandi rendező két maratoni év alatt forgatta le J. R. R. Tolkien angol nyelvészprofesszor mitikus történetét, A gyűrűk urát. A tavaly mozikba került A gyűrű szövetsége nézettségi rekordokat döntött meg, s olyanokat is a nézőtérre csábított, akik korábban elzárkóztak a „meséktől”. A rendező és stábja lélegzetelállítóan festette vászonra Középföldét, a rajta élő népeket, teremtményeket, s jól érthetően, világosan fogott neki az amúgy szövevényes, bonyolult történet elmesélésének. A folytatás pergő, dinamikus, s bár az adaptáció hűsége több alkalommal is megkérdőjeleződik, a film működik.

A fantasztikus négyes – Trey Parker: South Park: Bigger, Longer and Uncut / South Park - Nagyobb, hosszabb és vágatlan

Amikor néhány évvel ezelőtt Stan Lee-t, a Marvel világhírű képregény-rajzolóját, akinek olyan sorozatok köszönhetik születésüket, mint a frissen filmesített X-Men vagy a legendás Pókember, az egyik comics levelezési rovatán keresztül megkérdezték, vajon miért kötötte Fantasztikus Négyes szupercsapatának tagjait egy-egy ógörög archéhez, az alkotó nemes egyszerűséggel annyit válaszolt, hogy fogalma sincs róla, egyáltalán nem állt szándékában és különben is mi az az arché.