Multiverzális animáció mindenkinek – Spider-Man: Into the Spider-Verse / Pókember: Irány a Pókverzum!

Néhány hónappal azután, hogy meglehetősen hangosra sikerült a kirúgásuk a legutóbbi Star Wars-Disney-termék, a Solo rendezői székéből, Phil Lord és Chris Miller átvehette a maguk közös Oscar-díját: ha rendezőként nem is, de íróként és producerként a csúcsra értek. A Ruben Brandt nem jelölése után érthetően kissé szurkálódó hangulatban ültem le megnézni az Oscar-díjas Pókember-rajzfilmet, de ezúttal meg kellett adnom, méltó helyre került a díj.

A hangya, a tücsök és a darázs – Peyton Reed: Ant-Man and The Wasp / A Hangya és a Darázs

Thanos univerzumrengető monodrámája után a Marvel fejesei is érezhették, kell ide még valami, mielőtt az egész, könnyedségéről és humoráról híres moziverzum túl komollyá és súlyossá válna. Szerencsére mostanra már annyi viszonylag jól kidolgozott főhős és mellékszereplő áll mozis bevetésre készen Marveléknél, hogy lazán előránthatják valamelyiküket az epikus filmek közötti szünetben.

A galaxis visszavág – James Gunn: Guardians of the Galaxy Vol. 2 / A galaxis őrzői vol. 2.

Közeleg a nyár – amellett, hogy a hőmérséklet is emelkedik, ezt onnan is érezhetjük, hogy befutott a mozikba az első igazi nyári popcorn-etető blockbuster, természetesen ezúttal is a Marvel jóvoltából, ennél jobb felütéssel azonban talán nem is kezdődhetne a kasszasikerre utazó filmek szezonja, a galaxis őrzőinek második kalandja (kötete, albuma) ugyanis talán az eddigi legkönnyedebbre, legbefogadhatóbbra sikerült képregényfilm, ami szerencsére teljesen tisztában van vele, hogy mi is ő...

A vérző hős és pisilő professzor – James Mangold: Logan

A Deadpool tavaly februárban már megmutatta, a korhatáros képregényfilmeknek is óriási piaca van, várható volt, hogy a Marvel nem fogja hagyni kihűlni a forró adamantiumot, a szabadszájú bérgyilkos kalandjainak sikere után pedig nem volt kérdés, hogy hamarosan elindul a tizennyolcas (illetve tizenhatos) karikás szuperhősfilmek dömpingje. Hosszútávon unalmas és egysíkú lehet ugyanakkor ez a recept, szerencsére James Mangold filmje egyelőre remekül használja ki a magasabb korhatár-besorolás nyújtotta előnyöket.

Apokalipszis kamasz lovasokkal – Bryan Singer: X-Men: Apocalypse / Apokalipszis

Amikor a 2000-es, első X-men film a képregény szövetei közül kiemelte a másság és az elfogadás szálát, tudatos tematikai pályára állította a későbbi folytatásokat is. Az olyan nagy sztorik feldolgozása során viszont, mint A főnix halála, Az eljövendő múlt napjai vagy most az Apokalipszis is, az alkotók rendre ugyanabba a hibába esnek, pedig csak hagyni kéne tisztességesen kibontakozni a drámai szálakat, és nem alárendelni őket a B-kategóriás forgatókönyveknek és fináléknak.

All-superhero gálameccs – Anthony és Joe Russo: Captain America: Civil War / Amerika Kapitány: Polgárháború

A Polgárháború papíron a korábbi két Amerika Kapitány-film következetes folytatása, de inkább a Bosszúállók-duológia sequelének érdemes tekinteni, mivel nem csak egy hagyományos trilógiazáró harmadik rész, s nem is pusztán egy újabb installáció egy jól bejáratott franchise-ban, hanem a Marvel teljes filmes univerzumának továbbgondolása, sőt, szintlépés az akciómozik történetében.

Remekbe szabott jóvátétel – Tim Miller: Deadpool

Végre igazán felnőttkorba érkezett a szuperhősfilmek műfaja, és most nem arra gondolok, hogy sötét, kilátástalan, netán iszonyú drámai lenne a legutóbbi Marvel-istállóbeli film, sőt: végre a műfaj hajlandó nevetni magán. Arról nem is beszélve, hogy megszületett az első ténylegesen csakis nagykorúak által megnézhető „hős” kalandjait taglaló popcornmozi, ami új löketet adhat az amúgy is lendületben lévő, de még formálódó műfajnak.