Pokoli házibuli – Gaspar Noé: Climax / Eksztázis

Gaspar Noé a sokkolás egyik nagymestere, akinek rendszerint sikerül provokálnia nézőit – és teszi ezt nemcsak vizuálisan, hanem érzelmileg is. Ha visszagondolunk eddigi filmjeire (az Egy mindenki ellentől kezdve a Visszafordíthatatlanon és a Hirtelen az ürességen át a Szerelem 3D-ig), mindegyikben találunk legalább egy olyan jelenetet, ami hatására megfordult a fejünkben, hogy felálljunk a moziszékből.

„Dász Bót” – Thomas Vinterberg: Kurszk

A tengeralattjáró tereit vélhetően azért kedvelik a filmesek, mert szűk zárványa jó horror-placc, katonai miliője pedig politikai „színpada” is lehet egy szókimondó drámának. A 2000 nyarán robbanás következtében szerencsétlenül járt orosz Kurszk-legénység történetének filmváltozata egyszerre hordozhatná mindkét zsáner ígéretet, de inkább megelégszik a középszerrel.

Rich kids of Polaroid – James Cox: Billionaire Boys Club / Milliárdos fiúk klubja

A Kevin Spacey körüli szexuális zaklatási eljárások miatt csak majdnem három évvel a forgatás befejezése után került forgalomba James Cox filmje, ráadásul ezek után is csak kevés moziba jutott el. Ugyan az online stream-szolgáltatók, mint az Amazon Prime vagy az iTunes is felkarolták a sztorit, talán jobb lett volna, ha a végeredményt végül senki nem látja.

A török meló – Csapón kívül 37.: Midnight Express / Éjféli expressz, 1978

Idén negyvenéves minden idők egyik legjobb börtönös mozija. A Billy Hayes egy évvel korábbi, azonos című nonfikciós könyvéből adaptált film kisköltségvetésű siker volt: a Columbia forgalmazta ugyan, de egy kis, azóta megszűnt és mindössze pár filmmel rendelkező stúdiócska készítette – kétmillióból, aminek tizenhétszeresét hozta vissza.